Augusztus közepére tervezett túrám egy bányatóra esett, mely a nehezen meghorgászható vizek közé tartozik. Bár az igazság az, hogy sikerült már 2-szer horgásznom ezen a vízen, de eddig más részén és nem sok sikerrel, egy-két kisebb hal megfogását leszámítva. 120-130 Ha vízterülettel rendelkezik átlagmélysége 6-7 m... Akadó tudtommal egy-két helyen fordul, elő de nem számottevő.

A csali választás egyértelmű volt íz világ és méret tekintetében, hiszen két régi és általam preferált csalit használtam - Monsterfish és Redarmy- 24mm-es méretben. Az elmúlt 2-3 évben csak és kizárólag 24 mm-es bojlival űztem a bajszos cimborákat. Ez a méret volt, amivel tudtam szelektálni bizonyos helyzetekben, de nem mindig, amit a későbbiekben elmondok... Eljött a várt nap; bepakolás és bő egy órás utazás után érkeztem a tóhoz, ahol elfoglaltam a helyemet, és kezdetét vette az 5 napos túra. Bányató mivoltából adódóan, változatos mederviszonyok fogadtak, 6-7 méteres árkok, 1.5-2 méteres gerincekkel tarkított terület. Nehéz dönteni, ami a jó helyet illeti. Vallassam a mély vizet vagy próbálkozzak a sekélyebb részen. Nem egyszerű, hisz 10-20 méterenként változik a meder, és ott van még a szemközti nádsziget. Mi legyen?!  Az egyik botomat 2.5 m-es vízre tettem, a másikat pedig 5 m-re. Csalinak, a kisvízre egy szem 24mm-es Redarmyt kínáltam fel, míg a mély vízre dupla 24 mm Mosnterfish bojli került. Végszerelékeimmel most is azt elvet követtem amit mindíg ... A kevesebb több és az egyszerű a nagyszerű... A horog és horog előke az általam favorizált Ashima termékcsaládból került kiválasztásra C420-as horog 2-es méretben és Ashima Grand-Hog előke 25 lb-s erősségű párosítás alkotta. Erről az előkéről tudni kell, vékony ólomszálat tartalmaz így teljesen biztosak lehetünk abban, hogy elfekszik a fenéken!

A csaliméret 24 mm egy szem és duplán, valamint kézi készítésű 32-34 mm-es volt a remélt szelektálás érdekében.

Nem kellett sokat várni az első kapásig, a kontakt felvétele után, rövid fárasztás után, már a szákban pihent az 5kg körüli kis pajti. Csalizás után visszakerült a helyére a végszerelékem a 2.5 m-es vízbe, ugyanúgy mint kezdésnél 1 szem Redarmyval. Megnyugtató érzés volt, hogy jó helyet választottam – hiszen fél órát vártam csak az első kapásig – de ami ezután jött, arra nem számítottam!

Nem telt el sok idő és ismét kérte a zsinórt egy bajszos. Érezhetően jobb hal volt a horgon, mert minden egyes vízréteget megjárt, és méterről - méterre sikerült közelebb csalni. A part előtti törésnél még futott pár kört, de sikeresen szákba tereltem a második halat is, ami 15.2 kg-mal mérlegelt. Két szem 24mm-es Redarmyval csaltam horogra.

Boldogságból nem volt hiány. Nem horgásztam 2 órája és máris egy gyönyörű hal feküdt a bölcsőben. Aztán jött, amire nem számítottam... A kapások egymást érték. Mindegy volt, hogy hóember vagy dupla fekvő a csali; Redarmy vagy Monsterfish.  Első éjjel szemhunyásnyit sem aludtam, de csak az egyik botom muzsikált, ami 2.5 m-en volt elhelyezve. Másnap reggel változtattam a taktikán és felkerültek a „handmade” csalik, amik 30-32 mm körüliek voltak. Hiába, rendre a kistestű pontyok vették fel. A helyváltoztatás sem segített a dolgon, csak időt nyertem, ami maximum fél-háromnegyed órát jelentett a kapásig. Így volt az 5 m-en elhelyezett csalinál is, reggelre találták meg és ott is rendre a kis pontyokat fogtam. Majd egyszer csak a semmiből csend lett. Örültem a fellélegzésnek, de nem értettem az okát. Ez tartott 1-2 órán keresztül egy-egy csippanást leszámítva. Nem értettem teljesen mi történhetett a víz alatt, amikor is lassú, komótos húzás jelentkezett a nádsziget elé lerakott botomon. Jó erőben lévő hallal volt dolgom, rövid, határozott fárasztást követően sikerült szákba terelni a 11.2 kg-os pikkelyest.

Aztán 10 perccel később, jött a következő kapás. Hasonló erővel rendelkezett és a súlya is ezt mutatta: 11kg.

Rövid idővel később újabb eszeveszett húzós kapás jött. Jobb hal a horgon nincs, kirohanás csak komótosan be a mélyvízbe. Onnan nem igen akart előjönni. 10-15 perces fárasztás után felbukkant az ellenfél, sötét színű, hibátlan, pikkelyes ponty volt 16.5 kg-s súllyal. Egy 30mm-es Monsterfish csalira csábult el.

Kezdtem azt érezni megvan, amit kerestem – a tuti hely – jönnek majd a darabosabb halak, de nem így alakult. Egy-két óra várakozás után, ismét a kishalaké lett a főszerep. Rendre fütyültek a jelzők egymás után, a halak súlya nem lépte át az 5 kg-ot sem. Hiába, a dupla 24 mm-es 3-4 centire elengedve vagy az egy szem 30-32 mm-es ugyanekkora távolságra elengedve. Ekkor már körvonalazódott egy gondolat bennem, de nem akartam elhinni, mivel a teóriák és a szakzsargon nem ezt mondja! A kishalak közé nem megy be a nagy táplálkozni, mert nem szereti a nyüzsgést. Akkor hogy is van ez?! A nagyobb halak nem járnak rajban, de mégis, egymás után, három nagytestű hal jött és a kicsik sehol. Pedig a csali és a hely is ugyan az volt. Harmadik nap délután, két jó barátom is csatlakozott a túrámhoz. Elmeséltem a tapasztalataimat; nem késlekedtek, azonnal behúzták a szerelékeket. Tapasztalataim meghallgátasa után szinte ugyanabban a  vízmélységben horgásztak mint én.  Ők sem vártak sokat a kapásra. Először Viktor barátom botja csippant el egy órával a behúzást követően. (Ismétlem Egy Órával Később!) Meglepetés volt a horgon, egy öreg bányalakó tette tiszteletét, 21kg-os súllyal. A hal barátom saját készítésű kagylós bojlijára csábult el dupla 24mm-es méretben 2-2.5m-es vízből.

Aztán Laci barátom fogott egy 11.3 kg-s pocakost. Ő 10 éven nem fogott pecabotot a kezében. Ez volt az első bojlis megméretése ,ahol egyéni rekordját is megdöntötte ezzel a hallal!  (A kép minőségéért elnézést kérek, visszaengedés után szembesültünk ezzel a szörnyű  ténnyel, hogy a kamera védőfóliája elcsúszott így nem lettek a legjobb minőségű képek , de a megfogott hal értékén nem változtat !!) Természetesen a "Nőlj nagyra" locsolás nem maradt el ;)

Kis időre leült a halak kapókedve, de ez sem tartott sokáig. Újból a kis pajtik vették át az uralmat. Hat bottal vallattuk a pályát, hat helyet próbálva, de ha megérkeztek a kishalak, hiábavaló volt minden. Ha rátaláltak az etetésre, a nagyobbak elverték a kicsiket. Így történt ezen az éjjelen is. Számtalan fogtuk az 5-8 kg közötti pontyokat, kis csönd aztán jöttek a darabosabbak. Három darab 11-13.5 kg közötti halat tereltem szákba. Váltás és ismét csak kicsik…

Utolsó nap reggelén kegyes volt hozzám a tó szelleme.  Egy 13 és 14.2 kg-os pikkelyes és egy rég áhított, majdnem fekete tükörponty személyében. Ő 15 kg-mal mérlegelt. Itt már csak és kizárólag Monsterfish bojlival csaliztam a remélt szelektálás érdekében, kisebb-nagyobb sikerrel.

Záró gondolatatnak annyit mondok, néha nem válnak be a teóriák vagy elvek. Itt sem a megszokott forgatókönyvé volt a főszerep, minden víz más, mint ahogy minden túra. Tudatosan kiülni a nagy halat, hmm… Barátomnak erre egész pontosan egy órára volt szüksége, nem pedig napokra. Ha ott a hal és rátalál a csalira, bármi megtörténhet bármelyik pillanatban!

Nem megszokott vagy tapasztalt dologgal szembesültem; a kistestű halak csapatát elverte a nagytestűek bandája az etetésről. Amikor odébbálltak, visszatértek a kicsik, s ez így ment 4 és fél napon keresztül.

Lőrincz Károly

Carp Friend Baits Team - Barátságban a halakkal