Már az év első napjaiban megfogalmazódott bennem, hogy idén több ismertebb és népszerűbb nagy halas tóra szeretnék ellátogatni, a lehetőségekhez képest ha időm engedni akár több napra, 2-3 napos túrák formájában. Természetesen nincs olyan pontyhorgász, aki Baranya megye gyöngyszemét, Merenyét ne ismerné, és ne vágyna oda legalább egyszer, hogy próbára tegye magát, és megpróbálja megfogni akár élete halát.Ez a Merenyei tárózóban nem lehetetlen, hiszen a tóban szép számmal élnek 20kg feletti példányok, és a 30kg-os álomhatár megközelítése sem elképzelhetetlen a tapasztalt és persze szerencsés pecás számára.

A Merenyei bojlis tóval alapvetően egy nagy probléma van: az év és a szezon szinte minden napján telt ház van...nem könnyű helyet foglalni, főleg a "favoritnak" számító "placcok" bérlése tűnik esélytelen vállalkozásnak. Annyi bizonyos, hogy érdemes jó előre, akár hónapokkal a tervezett időpont előtt bejelentkezni, mert sok esetben még így is nehézkes a megfelelő horgászhelyek megszerzése. Bár a tervezett időponthoz képest én hetekkel előbb próbáltam helyet foglalni, így is csak egy tartalékban fent tartott köztes terület jutott, ami a 2-es és 3-as bojlis állás között található.

Alapvetően ez egy egész jó helynek mondható, és akár 6 bottal is kényelmesen meghorgászható terület, így a lelkesedésem nem hagyott alább....foglaltam az időpontot és a helyet...és neki kezdtem az infó begyűjtésének, mire, hogyan érdemes készülni a nagy halak birodalmába. Mivel szerencsére több olyan horgászt ismerek akár személyesen, akár csak online beszélgetések kapcsán, akik az adott vízterületet már jól ismerik, így viszonylag hamar hasznos tanácsokat kaptam, mit hogy érdemes majd csinálni a vízparton. Talán azzal nem is húznám az időt, hogy ezt részletesen leírjam, de elsősorban köszönöm Knitli Sanyának a tanácsokat és másodsorban Birki Andrisnak a további hasznos infókat...videót, ami segített abban, hogy eredményes 3 nap kerekedjen a kiruccanásból. A 3 napot kettesben, párom segítségével töltöttük el, azzal az apropóval, hogy nő létére nem csak mint segítőtárs, hanem mint önálló horgász vett részt a 72 órás kihívásban. Bár nála nem túl régi keletű a horgászat és a bojlizás, de ennek ellenére gyorsan tanul, élvezi a halak és a természet közelségét, és nagyon sok mindent már önmaga, segítség nélkül csinál. A csónak kezelése, előke kötés, fárasztás, rod-pod, bot, stb. összeállítása már nem akadály a számára...persze kell még tapasztalat, de külön öröm számomra, hogy nagy lelkesedéssel és az akár éjjel - hajnali "vendégek" érkezésekor is jókedvvel és adrenalinnal tele ébred, és már szinte szó nélkül, rutinosan kezeli a különböző eszközöket. Ezzel a háttérrel indultunk el március 25.-én, pénteken hajnalban Merenye irányában.

Hiába indultunk korán, mivel az út hosszú, és az autó rogyásig volt pakolva, így bő 2,5 óra kellett mire Budapestről sikerült leérni. A halőr háznál aztán újabb kellemetlenség fogadott. Sajnos napok óta esett az eső,ami annyira feláztatta a helyekhez vezető utat, hogy azt normál személy autóval képtelenség volt megközelíteni. Mivel a reggeli órákban a foglalt lakókocsi sem volt még előkészítve, így a legfontosabb dolgokat egy utánfutó segítségével a horgász állásra húzta a személyzet, így legalább meg tudtuk kezdeni az előkészületeket, pod állítást, bójázást, stb. Több ember tanácsára az iszaposabb és keményebb talaj találkozásánál, átlósan helyeztük el a bójákat, szám szerint 4-et, a leg távolabbit 250m-re, míg a leg közelebbit egész kint, kényelmes dobótávon, 60-70m-es távolságban. Mivel a tóban sok a nagyobb méretű fehér hal, így komolyabb etetést nem végeztünk...elsősorban nagyobb szemű halibut pellet, bojlit és minimális vegyes magmixet szórtunk bóják közelébe. A szerelékek hagyományosnak mondhatóak voltak, annyi kitétellel, hogy a vastagabb, kb. 20cm körüli lágy iszap miatt 40-50cm-es előkék kerültek a gyorskapcsok végére. A 0.35-ös Trabucco S Force főzsinórt 120cm-es Prologic leadcore követte, mely Fox Kwik change-ben végződött, 140g-os Fox kling on swivel, valmint Fox Horizont 92g-os ólom kíséretében. A horog előke a pergető horgászatból jól ismert Berkley márka Whiplash típusú 0.17-es zsinórjából készült, rajta a Gamakatsu Super Rig Hook 1-es és 2-es horgai Carp'R'Us kis mouth snagger kiegészítéssel és a Carp'R'Us Long shank horgai 4-es méretben. A csali elsősorban Monsterfish és Redarmy főzött golyók, S-Carp pop-up és paszta kiegészítés, és Karesz barátom főzött egyéni részben SBS M3-as ízesítésű bojlija volt.

Mire a botok, szerelékek összeállításával és a bójázással végeztünk, addigra megérkezett a lakókocsi is, így kb. dél tájékán már az összes szerelék a helyén "ázott" és volt idő kicsit rendet rakni, berendezkedni is. Az időjárás alapvetően felhős, szeles és frontos jelleget öltött, aminek kifejezetten örültem, hiszen ebben az időben várható volt, hogy a halak intenzíven elkezdenek táplálkozni. Ez a feltevésem kora délután be is igazolódott, hiszen elkezdtek érkezni a kapások sorra, bár az egyed súly sokszor alig súrolta az épp 2-3 kilós határt.

Estig azért sikerült pár értékelhető halat is a bölcsőbe fektetni és izgalommal vártuk az éjszakát, mely jó reménnyel kecsegtetett. Ahogy leszállt az este és elült a szél, a halak kapó kedve tovább erősödött...volt olyan pillanat, amikor nem is tudtuk, hogy az 5 botból melyikhez nyúljunk, és persze ismét előfordult, hogy miközben mindketten csónakkal fárasztottunk bent egy szebb példányt, a parton hagyott jelző sivítva adta tudtunkra, hogy bizony újabb jelentkező kóstolt rá a felkínált csalira. Összegségében jól szórakoztunk, azonban eljött az a pillanat, amikor már a fáradság kezdett győzedelmeskedni, így előkerültek a 30-as átmérőjű Monsterfish bojlik, és ezek szimpla vagy épp a Redarmy ízzel össze faragva majdnem dupla összeállításban kerültek az előkék végeire. a hatalmas méretű bojlikat DIP-elve, némelyiket pasztázva, vagy épp aroma koncentrátumba mártva húztuk a bóják közelébe. Ezek után jutott idő egy kis alvásra is, de éjjel 1 és 2 óra között erős, folyamatos húzós kapásra kellett kelni. Ránéztem a jelző vevőjére és a led színéből láttam, azon a boton érkezett a kapás, amin egy 30-as Monsterfish és egy 30-as Redarmy golyó összevágva, rákos-büdös Dip-be mártva volt felkínálva.

Mikor a botot megemeltem, rögtön olyan elemi erő feszítette a zsinórt, amivel még nem volt dolgom. Először harcsára gondoltam, de az oldal irányú mozgásból egyértelművé vált, hogy egy jókora ponttyal van dolgunk. A kb. 250m-re levő belső bója közelében megakadt ponty, rögtön a bevágás után indította el a nem épp gyengére állított fékemet. Azonnal csónakba pattantunk és folyamatos kontaktust tartava a hallal, a lehető legközelebb mentünk. Sajnos ellenfelünk eközben már jó nagy utat tett meg oldal irányban, így a szomszéd H bójája és az egyik szereléke is a főzsinórra csavarodott. Ennek ellenére jó 15-20 perces huzavona után megadta magát a "gőzös". Ekkor láttam meg először, hiszen pipálva feküdt a víz tetején....nekem a lábam remegett, a ponty pedig a levegőt kapkodta....láttuk nem kis hallal van dolgunk.

Párom egy ügyes merítéssel biztosította, hogy legyen mit fotózni. Partra érve egy másik bot is elsült, így pár perces fárasztás után két ponty osztozkodott a halbölcső lehetőségein. Mérlegelésnél majdnem elkiáltottam magam örömömben: a nettó súly 18.68Kg, új rekord. Gyors fotózás után rekord méretű halam újra a vízben volt, és élvezte a szabadságot, én pedig diadal ittasan csaliztam újra a botokat, és tértünk megint nyugovóra. A további két napban sorra jöttek a kisebb nagyobb pontyok, de ezt a rekordot már nem sikerült megdönteni...bár őszintén erről is csak álmodni mertem, így nagy ajándék volt ez is számunkra. Sok szép 7-12Kg közötti tükrös és pikkelyes uszonyost fektettünk matracra és érdekesség volt még a nagyobb dévér keszegek, kárászok mohósága, hiszen a 30-as golyót is "felvették", nem egy, nem két példány került így pár másodperc erejéig a merítő háló fogságába.

Talán ami zavaró volt, az a kis méretű, 1-2 kilós pontyok mennyiségi jelenléte, melyet szintén alig lehetett szelektálni...ők is mindent elhúztak amit megtaláltak. Az időjárás hol esős, hol napos jelleget öltött, ennek függvényében hol intenzív, hogy zéró érdeklődés volt a jellemző. Az utolsó napon már a szél viharos szintre fokozódott, így elsősorban a pakolást nehezítette, de azzal a biztos tudattal ért véget a 3 nap, hogy Merenye is az azok között a tavak között szerepel, ahova vissza szeretnék menni, még egy próba erejéig.
A túra további képei a teljesség igénye nélkül: