Az előző cikkemben „Verseny helyett vadvíz" található egy fénykép, amin az egyik kifogott pontyom a hátára fordítva lett fényképezve. Ez a kép felháborodást keltett egy kedves olvasóban. Nem tudott a kép készítésének a körülményeiről, sőt arról sem, hogy mi a jelentősége. Kizárólag azt tudta, hogy ez nagyon nem jó dolog, azt viszont nem árulta el, hogy miért?

Erről szeretnék pár mondatot írni.

Az említett halat éjszaka sikerült megfognom. Nagyon szép hal volt, ezért szerettem volna néhány fényképet készíteni róla a reggeli napfelkeltében. Gondosan benedvesített nagyméretű pontyzsákba raktam, visszatettem a vízbe és kikötöttem természetesen olyan helyre ahol megfelelően ki tudja pihenni a kifogás okozta stresszt.

Eljött a reggel, a fényképezés ideje. A kifogás óta eltelt 6-7 óra, szóval volt ideje a pontynak rendesen kipihenni magát. Ezt tudatta is velem már akkor, amikor a pontyzsákot ki akartam emelni a vízből. Szegény teljes erejével küzdött a szabadságáért. Nem véletlen, hiszen ez nem egy hal neveldében hizlalt, néhány éve keletkezett magántóban élő hal. (Azok is küzdenek az életükért, de biztos vannak emberek, akik tudják miről van szó)

A halat beemeltem a bölcsőbe. Még itt is nagyon küzdött. Az esetleges sérülések elkerülése miatt hoztam egy döntést. Sok évvel ezelőtt találkoztam egy idős 60 év körüli halőrrel, aki elmagyarázta nekem hogyan lehet a leghamarabb egy ekkora halat megnyugtatni. Sokan a nedves sötét pontzsákkal letakarják a hal szemét, mivel a sötét megnyugtatja. Ez azonban nem mindig hatásos, és amíg megnyugszik a hal addig is a matracon vergődve sok sérülést tud összeszedni. Az idős úr azt mondta nekem: Ilyen esetben a halat a hátára kell fordítani, és nagyon hamar megnyugszik. Ezt azzal magyarázta, hogy ilyenkor a hal talán elveszti az egyensúly érzékét, talán egy kicsit több vér áramlik a fejébe és megnyugszik. Nem tudta a pontos választ, hiszen nem volt halbiológus, nem volt doktori címe sem, kizárólag a sok év alatt szerzett tapasztalatait osztotta meg vele.
Azóta alkalmazom ezt az egyszerű megoldást. Az összes megfogott halamat épségben sérülések nélkül sikerült eddig visszaengednem a vízbe ahol a megfogás előtt éltek. Azokat a halakat is, amiket ezzel a módszerrel sikerült megnyugtatni!

Sajnos a horgászéveim során láttam már halakat, (főleg nagy amurokat) a végletekig kimerülve küzdeni egy matracon a nagy fénykép elkészítéséig. Sokszor ezek a halak néhány óra, vagy nap elteltével elpusztulnak.

Biztosan lesznek olyanok, akit kétségbe vonják ezt a megoldást. Nem okoskodni, tanítani akarok ezzel a rövid írással. Kizárólag a saját tapasztalataimat megosztani azokkal, akiknek fontosabb a halak védelme egy „jól sikerült fényképnél"!

Szedlák Zsolt
Carp Friend Baits Team
Barátságban a halakkal