A tavalyi év nem teljesen úgy alakult horgászati szempontból, ahogy terveztem, sajnos csak egyszer jutottam ki a vízpartra, október végén. Ekkor a Lajosmizse mellett található Fish Aréna horgásztavat látogattam meg.

A túrát sikeresnek éreztem, a tó is tetszett, ezért április végén újra ellátogattam ide egyik társammal. Mindenképp faházas helyre szerettünk volna menni, de csak a 13-as és a 12-es volt szabad, én az előbbit választottam. Informálódva a helyről nem sok jóval kecsegtettek, de azért bizakodva vágtunk neki a túrának.

Tavasszal berendeltünk 20 kg CFB mixet, 14 kg Red Armyt és 6 kg Deep Sea World-öt. A Red Army már önmagában is nagyon kellemes illatú és ízű csali, ezért csak esszenciális olajjal ízesítettem, fokhagymással és kolbászossal. A Deep Sea World-öt tintahalas irányba vittem el, itt mérsékelten, de használtam aromát. A bojlikat 16-os és 20-as méretben készítettük, véleményem szerint nagyon jól sikerültek!
A túra előtt rákaptam a Korda Underwater filmjeire, ott láttam a KD-riget, mely megtetszett és kötöttem is pár darabot belőlük. Ezen kívül Chod-riget készítettem és a nálam alapnak számító Line Aligner Riget zsugorcsővel és erőgumival. Etetőanyagnak 20-as halibut pelletet, valamint kisszemű kukoricacsíra és halibut pelletet vittem, melyhez csemegekukoricát, osztriga szószt, belachan pasztát és tonhalkonzervet kevertem. Egy fantasztikus illatú (normális ember számára iszonyú büdös) keveréket kaptam!

Végre elérkezett a várva várt indulás. A túra péntek reggeltől hétfő délutánig volt tervezve, de társam csak péntek este ért le és vasárnapig tudott maradni. Elég rossz időt mondtak péntekre, ami sajnos be is jött. Ahogy elhagytam Budapestet, elkezdett esni az eső és egyre erősödött Lajosmizse felé. Szakadó esőben értem oda, de sebaj, ott a faház, még jó hogy nem sátrazni jöttem! Kipakoltam, felállítottam a rod-podot, felszereltem a botokat, majd a szakadó esőben elindultam bójázni, helyet keresni.

A túra elején az időjárás nem kényeztetett el

A stéggel szemben találtam pár akadót, gondoltam az egyik botomat akadó mellé teszem majd, a másikat kicsit távolabb tőle, de a szigetekkel egy vonalba, a harmadikat pedig a nyílt vízre, fél távra. A KD-riget egyelőre nem vetettem be, viszont a fél távon elhelyezett botomra a Chod-riget szántam egy szem ananászos pop-uppal. A másik két boton a standard, Line Aligner Rig. Az akadó mellé egy 20-as Deep Sea World-öt tettem, melyet kikönnyítettem egy 14-es, pink színű füstölt halas-tintahalas-fokhagymás pop-uppal, a nyíltabb terepre pedig egy fél szem 20-as süllyedő Red Army+fél szem 18-as keleti fűszeres pop-up került. Tavaly csak az utóbbi kombinációval sikerült kapást kicsikarnom. Etetni pár szem félbevágott bojlit, plusz az etetőmixemet szórtam. A Chod riges szereléket viszont jól megszórtam! Mire mindennel végeztem, szétáztam, így jó volt behúzódni a faházba, ahol elkezdtem szárítani az esőruhámat, cipőmet, zoknimat.

Line Aligner Rig

Az új „csodafegyver", a KD-rig

Nem számítottam gyors kapásra, így pihentem kicsit. Alig telt el három óra, mikor a jobbos botomon lévő jelző megszólalt. Esőruha, gumicsizma fel, majd irány a bothoz. A swinger nem mozdult, a jelző sem szólt tovább, viszont a zsinór már nem enyhén jobbra állt, hanem a balos sziget felé. Ennek a fele sem tréfa, azonnal bevágtam. 10-15 perces fárasztás után a halőr segítségével meg is szákoltam idei első halamat, egy 10,34 kg-os pikkelyes pontyot. A csali a pink pop-upos, tintahalas csali volt. Visszahúztam a botot, majd ledőltem.

A túra első hala

Délutánra elállt az eső, felszakadozott a felhőzet, talán még a nap is kisütött. 5 óra körül megérkezett a társam. Gyorsan kipakolt, majd behúzta a botjait. Az este csendesen telt, behangoltuk az új kapásjelzőjét, valamint pizzát ettünk.

Minden bot a helyén

Éjszakára frissítettem a botokat, a Chod riget leváltottam egy sima Line Alignerre és a parttól kb. 15 méterre tettem le, tokra számítva. Éjjel újra kapásom lett, megint a Deep Sea World-re! Ezúttal egy 12,3 kg-os pikkelyes éhezett meg rá! Hajnalig nem volt több kapásunk, ám ekkor társamnak két botja is elsült, de sajnos egyik halat sem tudtuk megszákolni. Az egyik már a stégnél volt, amikor leakadt, de nem is láttuk, hogy milyen és mekkora hal lehetett.

12,3 kg-os éjszakai hal

És a visszaengedése

Délután meglátogatott minket Laci családja is és annyira jól érezték magukat, hogy kivettek egy üres faházat, így maradtak éjszakára. Mivel eddig csak egyféle csalikombináció működött, felötlött bennem egy gondolat. Az jutott eszembe, hogy kipróbálom a pink pop-upot a többi boton is, hátha az a titok nyitja. Mindhárom botomra felkerült a kis lebegő bojli, a süllyedők típusain nem változtattam. A váltásnak meg is lett az eredménye, este fél 9 körül a Red Armyval csalizott botom is elsült. Az eredmény a túra legnagyobb pontya lett a maga 13 kg 20 dkg-os tömegével.

A túra pontya

Visszaengedés előtt

Most már mehetsz!

Hajnalig fogtam még egy kisebb pontyot a Red Armyval, majd reggel először Lacinak lett kapása, azután nekem is, de egyik hal sem akadt meg. Társam hihetetlen balszerencsés volt, a következő vesztett halnál el is döntötte, hogy ebből elég, inkább összepakol és hazamegy. Vasárnap reggel úgy döntöttem, hogy kap egy esélyt a KD-rig. Részben kényszerűségből, mert a kitekert szerelékemnél ez a kép fogadott.

Az előke elvágva!

Éjszakai 7,7 kg-os ponty

Félbevágtam egy 20-as Deep Sea World bojlit, plusz a tetejére tettem a 14-es pink lebegőt, így egy kritikusan kiegyensúlyozott csalikomplexumot kaptam. Az akadó mellé húztam, majd nem telt el fél óra, már kapásom is lett. Érdekes, hogy eddig minden kapás óvatos volt, maximum pár csippanás, de most egy agresszív, húzós kapással jelentkezett a hal. Ezt a szereléknek tulajdonítom be. A ponty nem volt hatalmas, de örültem neki.

Első halam a KD-riggel

Miután Laci összepakolt és hazament a családdal, újra egyedül maradtam. A szél eléggé felerősödött, de szerencsére még rá lehetett menni a vízre. Délutánig nem történt semmi említésre méltó. Ekkor körbejárta a tavat a tógazda egy közös ismerőssel, aki tavaly mellettünk horgászott. Már vagy fél órája beszélgettünk, épp a tokhalakról, csalódottan mondtam, hogy sajnos még nem sikerült ezen a túrán fognom, amikor elsült a jobbos botom, ami a part közelében volt bevetve. A reggeli sikernek köszönhetően már ezen a boton is a KD-rig volt, egy szem pink pop-uppal és egy fél szem Monsterfish-sel. Elsőre nem éreztem a halat túl nagynak, de a part közelében megláttuk, mekkora jószággal hozott össze a sors. Egy hatalmas tokhal küzdött a horgon! Reméltem, hogy nem történik semmi baj és meg tudjuk szákolni a tokot. Nagyon erősen, dinamikusan viselkedett, de jó 20 perces fárasztás végén a merítőbe került! Ketten tudtuk odavinni a matracra. Jött a mérlegelés, a hal kilógott a mérlegelőből. A digitális mérleg 19,40 és 19,60 között ugrált, így megegyeztünk, hogy a hal tömege 19,5 kg! Életem legnagyobb hala! A fotózás nem volt egyszerű, hihetetlen erő van ezekben a halakban! A visszaengedés művelete majdnem addig tartott, mint maga a fárasztás, a tokok ugyanis nehezen térnek magukhoz, és ha idő előtt engedi el az ember őket, lesüllyednek a tó fenekére és belefulladnak az iszapba. Szerencsére itt szó sem volt ilyenről, a hal rendben, egészségesen elúszott.

Életem hala

Jár neki a puszi!

Kilógott a mérlegelőből!

Élesztgetés

Egy ilyen hal kifogása után pár centivel a föld fölött éreztem magam, gyorsan elújságoltam, akinek csak tudtam!  Ha ezt az egy tokot fogom az egész túrán, már akkor úgy éreztem volna, hogy megérte eljönni.

Délután nem történt semmi említésre méltó, így alvással telt! Este újrahúztam a botokat, majd vártam az utolsó éjjelt. Éjfél körül jött egy közel 8 kilós tükrös, majd hajnali fél 6-kor egy 11,68 kg-os tokhal ébresztett, mely a part menti etetésemen jelentkezett. A tavon tapasztalható mentalitásra jellemző, hogy a halőr megadta a számát, hogyha valami szépet fogok, hívjam bátran, jön fotózni, akár az éjszaka közepén is, mert közel lakik. A kis ponty miatt nem zavartam, de a tokhalnál már megragadtam az alkalmat és odahívtam. Szerencsére már fent volt, 6 órától van a munkaideje. A halat lefotóztuk, visszaengedtük, de aludni már nem tudtam.

Szép, de nem túl nagy tükrösöm

Hajnali tok, mely 11,68 kg volt

Ezen a napon gyönyörűen sütött a nap, a vízen a polarizált napszemüvegem segítségével szépen kirajzolódott a felszínen nem látható akadó és a ládák is! Így sokkal könnyebb volt a megfelelő helyre tenni a csalit, mint amikor végig kellett tapogatni a horgászhelyet.
A szomszédba kedves, szimpatikus horgászok érkeztek, jól elbeszélgettünk, valamint segítettek a halak fotózásában is. Még 4 halat sikerült fognom, a tokok és a pontyok szépen megosztoztak a csalijaimon, de méretük nem volt kiemelkedő, a 10 kg-os határt nem lépték át.

8,86 kg

7 kilós tokhal

Akcióban

A szákolás pillanata

8,42 kg

Jól küzdöttek a halak!

A túra utolsó hala is szákban!

A peca legkisebb hala ez a 6,4 kg-os tok volt

Ilyen sikeres volt a peca!

Délután 3 óra felé elkezdtem pakolni, majd elégedetten zártam a túrát! Összegezve a 3,5 nap alatt 12 halat fogtam, az összsúly valamivel több, mint 120 kg volt. Mondjuk engem sosem érdekelt az összsúly vagy az átlagsúly, persze minél nagyobb halakat szeretnék fogni, de nem erre „hajtok". Véleményem szerint a siker legnagyobb kulcsa a pink pop-up csali volt, de ehhez kellett a jó minőségű Carp Friend Baits bojli is! A Red Army és a Deep Sea World hasonlóan szerepelt, de a Monsterfish-re jött a legnagyobb hal.

Köszönöm a horgásztársaknak, a tó személyzetének és persze Csabinak is a segítséget!