Manapság rengeteget olvasni a bojlival való horgászat során felmerülő törvényszerűségekről. Sokan ragaszkodnak ezekhez a „szabályokhoz" és próbálnak a többség után menve, saját elképzeléseiktől eltérő módon pecázni. Az alábbi beszámolóm során többek közt szeretném alátámasztani azt is, hogy a legtöbb esetben érdemes saját megérzéseinkre hagyatkozni, továbbá próbálom bebizonyítani, hogy a jól bevált taktikán, csali kombinációkon csak a kapásmentes időszakokban érdemes változtatni.

Csongrád megye gyöngyszeme

Bizonyára mindenkinek van az intenzíven telepített tavak mellett egy olyan vadvíz kedvenc horgászhelyei közt, amelyen gyakran pecázik és ahova az újabb kihívások érdekében rendszeresen vissza is tér. A Szentes és Csongrád közt elterülő közel 100 hektáros serházzugi holtág igazi kihívás a pontyhorgászoknak. Figyelemre méltó ponty és amurállománya a rendszeres ellenőrzéseknek és a felső súlykorlátozásnak egyaránt betudható. Az évek során a természetes táplálékban bővelkedő víz számos nagyobb testű egyedet kinevelt. Azonban ez a holtág sem különbözik a többi vadvíztől. A relatív tetemes nagyponty sűrűség ellenére itt is nehéz lencsevégre kapni a kapitálisabb példányokat.

Április 14.-én indult Nagy Máté barátommal 3 napos horgásztúránk a csongrádi Csuka Csárda alatti tisztáson. Vasárnaptól szerda reggelig foglaltuk le a helyet, mivel ebben az időszakban nagyon kevesen látogatják a holtág partját. Indulás előtt megnéztük a várható időjárást, ami rendkívül kedvezőnek bizonyult egy szezonkezdeti eseménydús pecához. Közvetlen egy hidegfront elejét sikerült elkapni, amit kisebb nagyobb esők tettek még ígéretesebbé. Igazi nagyhalas idő, amely az egész túra során pozitív irányba befolyásolta célhalaink kapókedvét. Visszagondolva minden adott volt az eredményes szereplésünkhöz. A horgászat egyetlen hátulütője az volt, hogy a napközbeni edzések miatt, társammal ellentétben csak éjszaka tudtam szenvedélyemnek hódolni.
A pakolást követően rövid időn belül helyére is kerültek a szerelékek. Mindketten 3-3 bottal próbálkoztunk. Rendszerint a mélyebb részeket vallattuk, csupán 1-2 bottal próbálkoztunk a túloldali nádfal előtt.

Többnyire a kagylópadokkal tarkított törések alját, illetve a medret részesítettük előnyben, mivel tapasztalataim szerint a sekélyebb, akadósabb részekről nagyrészt a „kisebb" 3 és 7 kg közötti pontyok érkeznek. A csalikat Mátéval együtt kedvenc karomszerelékünkön kínáltuk fel.

A pontyoknak szánt bojlikat indulás előtt 1 héttel készítettük el a Red Army, illetve a Hot Chocolate mixekből.

A harmadik boton rendszerint a saját alapmixeinkből összeállított kagylós golyókat erőltettük. Az iszapos mederrészeken tartózkodó halak figyelmét többnyire hóemberes csalikombinációval próbáltuk felkelteni. Erre a célra a kifejezetten intenzív Red Dream pop uppot használtuk. A horog köré szórt bojlikat vegyes magmixszel egészítettük ki minden egyes behúzásnál.

Vadvizekre jellemző, hogy a kapások többnyire az éjszakai és a kora reggeli időpontokban érkeznek. Meglepő módon kapásjelzőink a nap 24 órájában folyamatosan dolgoztak. Ennek talán Máté barátom örült a legjobban, mivel míg én a napközbeni edzéseken részt vettem ő egy pillanatig sem unatkozott a vízparton. A figyelmesen összeállított szerelékeknek köszönhetően összesen két halvesztésünk volt a 3 nap során. Az első lemaradt ponty, kapás után rögtön megtalált egy víz alatti akadót. Mire a hal fölé értünk már csak az üres horgot tudtuk kimenteni a nádtorzsák közül. A másik, vélhetően jobbacska halunk közel fél órás fárasztás után a szákolást megelőző pillanatban mondott fájdalmas búcsút. A folyamatos, húzós kapás közvetlen a napfelkelte előtt érkezett. Bevágás után egyből csónakba pattantam, mivel pár másodperc alatt 40-50 méter damil leszaladt az orsómról. A hal fölé érve ádáz küzdelem vette kezdetét. A fantasztikus erőben levő pikkelyes a csónakom elvontatta egészen a horgászhelyünktől 2-300 méterre levő stégig. Mikor elsőre sikerült megpillantani a halat biztos voltam benne, hogy 20 körüli ponttyal hozott össze a sors. Harmadjára sikerült felfordítani a hatalmas testet, mikor a 2,5 librás botom hírtelen megkönnyebbült, majd a Red Army-Red Dream hóember kombinációm koppant egyet a csónak alján. Nem kívánom senkinek, amit akkor éreztem... Fáradtan, kimerülten és mérgesen indultam be a reggeli edzésre. Mikor este visszamentem a holtág partjára az nyugtatott, hogy a kitartó munkának előbb, vagy utóbb meglesz az eredménye. Ez nem is történt másképp, mivel a következő hajnalban a saját készítésű kagylós bojlinknak köszönhetően ismét rám talált a szerencse. A maszatolós kapást követően kb. negyed órás kemény fárasztás vette kezdetét. A sikeres szákolás után éreztem, hogy bőven 15 kiló feletti példányról van szó. A mérleg nyelve 20, 60 kg-nál állt meg!! Örömöm leírhatatlan volt! Másodjára sikerült túllépni 20 kilós álomhatárt, ráadásul ebben az esetben egy közel sem egyszerűnek mondható vadvízen.

Az addig is felettébb sikeres túránkra ez a gyönyörű tükörponty volt csattanó. A hír hallatára, pakolás előtt a víz tulajdonosa és a halőrök is egyaránt jöttek hitelesíteni, illetve gratulálni.

A horgászatban nincsenek szabályok...

A fentiekben már említettem, hogy a legtöbb esetben érdemes a megérzéseinkre hagyatkozni. Vannak persze törvényszerűségek, amelyek az esetek túlnyomó részében működnek, de tapasztalataim szerint a bevált taktikán abban az esetben érdemes változtatni, ha a jelzőink huzamosabb ideig némák maradnak. Ilyenkor érdemes a parton minél többet elmélkedni, variálni, hogy a szolidabban táplálkozó pontyokat horogvégre tudjuk csalni.

A nagy számok törvénye alapján mely taktikák szoktak működni egy tavaszi, vadvízi pecánál?

• Keressük a sekélyebb, nád közeli helyeket.
• Előtérbe helyezzük az édesebb jellegű csalikat.
• Mellőzzük a fehérje alapú, túlaromásított golyókat és inkább szénhidrátbázisú csalikat használunk.

Milyen taktikákat alkalmaztunk a 3 napos túránk során?

• Bátran horgásztuk a mélyebb 3-4 méteres részeket.
• Többnyire a fűszeres és büdös jellegű csalikat részesítettük előnyben.
• Kizárólag magas fehérje és aromatartalmú bojlikat használtunk.

Túránk során megcáfoltuk azt a tényt is, hogy tavasszal nem érdemes amurra próbálkozni, ugyanis Máté utolsó éjszaka berakott amurozó szerelékét este 11-kor egy 13 kilós torpedó húzta el.

Tanulságos pecánk talán legnagyobb érdekessége, hogy a 20,60 kg-os tükröst egy szentesi cimborám két héttel előtte a holtág egy 3-4 km-rel távolabbi szakaszán fogta meg.

Sokat hallani arról a feltételezésről, hogy a nagyobb testű pontyok nemigen szeretnek vándorolni, hanem maradnak a már jól megszokott helyükön. Erről, persze mint mindenben megoszlanak a vélemények. Saját példámból kiindulva viszont azt a következtetést lehet levonni, hogy a méretesebb pontymatuzsálemek is gyakran változtatják életterüket.

Néhány szó a CFB-ről

Az utóbbi két évben kezdtem el használni a Carp Friend Baits alapmixeit, illetve adalékait. Már a csali készítésnél meggyőzőnek bizonyultak, mivel a láthatóan magas beltartalom mellett rendkívül könnyen is lehetett velük dolgozni. A kifejezetten intenzív aromákat és egyéb alapanyagokat bátran ajánlom mindenkinek a saját csalija elkészítéséhez. A fényképalbumom visszanézegetve rengeteg szép halat köszönhetek a CFB-s termékeknek, így manapság nélkülük nem indulok horgászni egyetlen vízre sem.

Összegzés

A 3 napos kiruccanásunk során kereken 20 kapásunk volt.

10.3kg os fiatal töves

A 18 kifogott halból összesen 7 db volt 10 és 15 kg közt,

11.2kg

12,9kg

amire a túra utolsó hajnalán rabul ejtett 20+-os tükrös tette fel a pontot. Csalijaink közül a Red Army, a Hot Chocolate és a saját mixeinkből összeállított kagylós bojli is egyaránt jól működött.

13,2kg

Barátom gyönyörű tövese 13,6kg

15kg os erős tövesem 

Túra utolsó 10kg feletti hala volt

Bátran ki merem jelenteni, hogy életünk egyik legeredményesebb horgászatán vagyunk túl, melyre minden bizonnyal sokáig fogunk még visszaemlékezni. Hasonló eredményekben gazdag pecákat kívánok minden kedves természetbarát társamnak!

Írta: Szabó Zoltán
Fotók: Nagy Máté, Szabó Zoltán, Zelei Endre