Rövid peca a Kotrón

Már alig vártam, hogy október végén újra találkozhassak szeretett barátaimmal, akik nyár után, újra úgy döntöttek, hogy ellátogatnak a gyékényesi tó partjára. Gyors, telefonos egyeztetés folyamán megbeszéltük a tervet, hogy nappal kint sátrazunk a nyílt vízen, a hűvös éjszakát pedig a meleg nyaralóban töltjük. Nagy izgalommal vártuk a napot, amikor végre bevethettük szerelékeinket a bányató kristálytiszta vízébe.

 Rövid peca a Kotrón

A Gyékényesi-kavicsbánya tóról érdemes tudni, hogy több mint 380 ha kiváló minőségű horgászvízzel rendelkezik, vízszintjét a Dráva folyó és a csapadék mennyisége nagyban befolyásolja. Az egyesületet vasutasok alapították 1954-ben és a horgász társaság mai napig megtartotta a Lokomotiv nevet. Az évek folyamán a hatalmas tóból közkedvelt horgászparadicsom jött létre, és mindenki meg szerette volna fogni a hőn áhított hatalmas pontyát. (Sajnos nem mindenki juttatta vissza őket oda, ahonnan kifogták).

Rövid peca a Kotrón

Vasárnap este érkeztünk mindketten a tó partjára, ahol az első közös bambi elfogyasztása után előkészítettük a nagyágyúkat, amiket később felszereltünk. Két nappalunk volt arra, hogy megpróbáljunk valami eredményt felmutatni. Ezután elmulattuk az időt, beszélgettünk, hiszen júliusban találkoztunk legutóbb. Már ott volt a fejünkben a másnap reggeli sátrazás, az előkészületek, meg persze a kapások. Hamar eltelt az éjszaka, reggel mindketten tűkön ültünk az izgalomtól. Miután telepakoltuk a csónakot a holmikkal, elindultunk a tőlünk kb. 20 percnyire található helyre a reggeli sűrű ködben.

Rövid peca a Kotrón

Megérkezésünkkor fenomenális látvány fogadott minket. Az órák múlva is csak lassan feloszló tejfelhők misztikus érzetet keltettek bennünk. Úgy döntöttünk, hogy a rossz láthatósági viszonyok miatt először a sátrat állítjuk fel és utána vágunk neki a csalizásnak, majd a helykeresésnek. Csalinak az egyik botomra két szem tigrismogyorót fűztem fel amit MonsterFish dippel tuningoltam. A másik botomra egy szem CFB Natur Sour bojlit tettem. A pára kezdett leesni, ezért úgy döntöttem, hogy csónakba szállok és megpróbálom egy látszólag nyerő víz alatti helyre letenni a végszerelékemet. A nyári homokos strand melletti mélyülő lassan letörő részen ezt a botomat 7 méteres mélységben helyeztem el, majd rászórtam egy kevés magkeveréket, ami repce, kukorica, tigrismogyoró keverékéből állt és pár szem Natur Sour bojlit, majd startoltam is bottal a kezembe a túlpart felé. Mire kiértem, addigra barátom már készen volt a saját cuccával is, szóval behordtuk az övét is. Neki egy tiszta, kopogós, 9 méteres részt találtam, amit 10-11 méteres mélység vett körbe. Ide is etettünk pár maréknyi magkeveréket, majd elindultunk kifelé. Mire partközelbe értünk, addigra érdekes jövevények vártak minket a partszélben. Egy hattyúpár „vitatkozott” egészen a leszúróink mellett egy kutyával. Szelíden elhessegettük a hattyúkat, majd bevittem a harmadik botot is.

Rövid peca a Kotrón

Fél kilenc körül már mindhárom botunkat elhelyeztük, majd nyugodt szívvel vártuk a kapást, hiszen mindent megtettünk, amit csak lehetett. A közös reggeli elfogyasztása után a jelzőm pár csippanással jelezte, hogy valaki a zsinór másik végén érdeklődik a csali iránt. Ráemeltem a botra, de a horog nem akadt. Gyors előkecsere után máris vittem vissza a kiszemelt helyre a tigrismogyoróval csalizott végszereléket. A délelőttünk hátralévő része eseménytelenül telt.

Rövid peca a Kotrón

Társam 3 óra tájékában bement a nyaralóba ebédelni, ezért egyedül maradtam a botokkal. Rá negyed órára, hogy elment, füstölős kapásra lettem figyelmes. Mire odaértem a bothoz ismeretlen ellenfelem lehúzott pár méter zsinórt az Okumám dobjáról, majd ráemeltem. Pár másodpercig tartottam csak a botot, már ugrottam volna a csónakba, amikor hirtelen megkönnyebbülést éreztem. Sajnálattal vettem észre, hogy a főzsinórom elszakadt, valószínűleg a kagyló vághatta el. Ezután megvártam társamat, amíg végzett az ebédeléssel, majd mutattam neki, mi lett a nagy halamból. Alig akart hinni a szemének, hogy ilyen rövid idő alatt lepörögtek a dolgok. De hát ilyen a horgászat…

Rövid peca a Kotrón

Nem sokkal azután, hogy újravittem a szerelést és ráetettem egy adag magmixet és pár szem bojlit, a másik botomon is kapás lett. Társammal igyekeztünk a hal fölé menni csónakkal, mire odaértünk egy váratlan fordulattal ellenfelem áttört a csónak alatt, amit nehezen tudtam korrigálni, de sikerült. Halam a part felé vette az irányt, „szerencsésen” bele is úszott a másik szerelékembe, amit szintén idő volt kiszabadítani. Amurra gyanakodtam, és igazam is volt, mert nemsokára fel tudtam kényszeríteni pikkelyes barátomat a vízfelszín közelébe. Pár kirohanás után, éreztem, hogy kipattant a horog a hal szájából. Felhúztam a szereléket és a 20 centiméteres előkémből csak kb. 10 cm maradt. Valahogy garatra vette a csalit a torpedó és „elharapta” az előkét. Úgy látszik ilyen ez a nap.

Rövid peca a Kotrón

A délután hátralévő részében a kapásjelzők némák maradtak. Nemsokára elkezdett sötétedni, és Gáborral úgy döntöttünk, hogy összepakolászunk, mert be szeretnénk érni még az esti nagy köd leszállta előtt. A nyaraló melege és a szülők szeretete már várt minket, ezúttal is köszönök nekik mindent. Kora este ágyba estünk, mert nagyon elfáradtunk.

Rövid peca a Kotrón

Gáborral 8 körül keltünk, majd reggeli és pakolás után nekivágtunk a második napnak. A sorrend ugyanez volt. Sátorállítás…csalizás…behúzás…majd várakozás. Mindketten ugyanazt a taktikát választottuk, mint az előző nap. Fél 10-ig egy csippanás nem volt, majd a jobbos jelzőm pár pittyenéssel jelezte, hogy valaki érdeklődik a két szem MonsterFish illatú tigrismogyoró iránt. Bevágtam és éreztem, nem akadt. Nem tudom mi a hiba, 150-es ólom, eddig bevált blow-back rig és kevés az akadás. De nem búslakodtam, előkét cseréltem, mert a kagyló hamar kicsorbítja a horog hegyét. Szintén felfűztem a két szem tigrismogyorót a hajszálelőkére, majd indultam a bója felé bottal a kezemben. Elhelyeztem a végszereléket, kitapogatva egy kemény, agyagos részre, rászórtam pár szem bojlit és egy adag magmixet, majd startoltam kifelé.

Rövid peca a Kotrón

A délelőtt további részét kapás nélkül lehúztuk, majd felváltva kimentünk ebédelni. Ebéd után a fotózásnak és a pihenésnek szenteltük időnket, kapás híján.

Rövid peca a Kotrón

Hamar elrepült az idő, a nap elkezdett „indulni” nyugat fele, Gáborral pedig kihasználtuk az utolsó órát. Kint ültünk a természetben, beszélgettünk, és titokban még reménykedtünk egy utolsó, igazi, húzós kapásban. Épp felhoztuk, hogy nemsokára neki kell állnunk pakolni, amikor a kapásjelzőm ciripelni kezdett, majd felvettem a kontaktust az ismeretlen ellenfelemmel. Rögtön csónakba pattantunk, és elkezdtünk közeledni halamhoz a naplemente csodás fényeiben. Fölé értünk, majd éreztem, hogy rajta van a horgon pikkelyes barátom.

Rövid peca a Kotrón

Hirtelen kitörései voltak, de végig a mélyben küzdött, mire feljebb tudtam kényszeríteni. Láttam, hogy amurral van dolgom. Még pár kitörés után megmerítettem a torpedót, majd egy pacsi után elindultunk kifelé.

Rövid peca a Kotrón

Mindig figyelek rá, hogy a horog vagy fárasztás okozta sebeket lefertőtlenítsem. Vigyázzunk az élőlényekre, legyen az hal, szitakötő vagy kutya, ugyanaz.

Rövid peca a Kotrón

Igyekeztem az amurt minél kevesebb ideig a parton tartani, hogy minél hamarabb visszakaphassa szabadságát.

Rövid peca a Kotrón

A két napot összefoglalva, tudom, hogy más már panaszkodott volna, hogy nem fogott 500 kg halat, 15 kg-os átlagsúllyal, de aki már horgászott ezen a vízen, az tudja, hogy minden halért meg kell küzdeni, és rengetegen kapásig sem tudnak eljutni. Szóval, a 2 nap alatt 4-5 kapásig jutottunk el egy 400 hektár területű és 10 méter átlagmélységű kavicsbányában, amit én eredményként, és tapasztalatként könyvelek el.

Rövid peca a Kotrón

Zárásként köszönöm a csalikat, és a segítséget, építő kritikákat Horváth Csabának, köszönöm id. Gönczi Gábornak a felügyeletet és ifj. Gönczi Gábornak, hogy eljött velem és, hogy újra részt vehettünk egy közös kalandban.

 

Szerző: Bocskai Marcell

Fotók: Bocskai Marcell, ifj. Gönczi Gábor