Március elejét mutat már a naptár, beköszöntött a tavasz hivatalosan is. Ébred a természet. Tökéletes alkalom arra, hogy megkezdjem az idei szezont. Már nagyon vártam ezt a pillanatot. A választásom a Pápai Tavak horgásztanyára esett, ami nemrég nyitotta meg kapuit a nagyvilág előtt.

A tanya 20 hektáron terül el, melynek nagyjából a fele a vízterület. A területen két tó található. Az „Öreg" közel 50 éves természetes víz, átlagosan 1,7 m mély. Csukák és nagytestű harcsák birodalma. Szakadt partoldalak, akadók, hatalmas gödrök, töklevél és iszapos meder jellemzi. A "Pontyos" nagy kiterjedésű félig természetes víz, melybe 20 éve telepítettek halakat. Pontyok, amúrok, sőreg tokok, dévérek és kárászok lakják. Sóderes, helyenként iszapos, sekély és mélyebb részek váltják egymást, átlagosan 1,6-2 m mély. A tó em csak a horgászat szerelmeseinek nyújt kikapcsolódást, hanem az egész családnak ugyanis összkomfortos faház várja a pihenni vágyókat.

Madártávlatból

Gábor, a tógazda készségesen körbevezetett, megmutatta a jó helyeket. A választásom a tó azon részére esett, ahol egyaránt lehetőség nyílott sekély és mélyebb részeket meghorgászni bízván a napsütésben és a pontyok napozó kedvében. Gyorsan kipakoltam, mert elég későn értem ki és már kezdett lebukni a nap a horizont alá. Már sötét volt mire minden a helyére került és a botokat felcsaliztam. Úgyhogy a behúzásra már a sötétség leple alatt került sor. Nem nagy távolságokra horgásztam, de a pontosság és a koncentráltabb etetés miatt választottam ezt a technikát. Többféle ízvilágú csalival készültem, bízván abba, hogy előbb-utóbb csak megtalálom, majd azt ami elnyeri a halak tetszését.

Rövid időn belül kiderül, melyik lesz a befutó

A bal oldali botomra egy szem oldódó „huszas” Red Army került egy szem kukoricával megtámasztva. Ezt a sekély 80 centis vízre raktam le egy kis pelletes, magmixes, bojlis keverékből álló PVA tasak kíséretében.

Főszerepben a PVA

Valamint a Red Army

A középső botra egy szem oldódó Full Livert fűztem fel, természetesen a PVA tasak itt sem maradhatott el. Ezt középtávra raktam le 3 méteres mélységben.

Májas finomság

A jobb oldali botomat pedig egy bokor elé húztam be, ahol 1,8 méteres volt a víz. Erre a helyre a Red Army – Pineapple könnyített bojlit választottam. Itt egy picit változtattam az etetési stratégián, ugyanis a bokor környékét minimálisan megszórtam az etetésnek szánt keverékkel.

Titkos befutó

A végszerelékem rettentő egyszerű volt, mivel nem szeretem túlbonyolítani a dolgokat. Persze ha a helyzet úgy kívánja, akkor állok elébe, de most egy szimpla fix szerkó mellett tettem le a voksom. Amely állt egy 6-os méretű horogból, egy 20 librás 20 centi hosszú előkéből, valamint egy 99 grammos fix ólomból.

Egyszerű de nagyszerű

Csalik a vízben, kapásjelzők élesítve, jöhetnek a pontyok! Na de mikor? Mennyit kell rájuk várni? Mikor jön az első? Egyáltalán lesz e első?  Ezek a kérdések keringtek a fejemben egész este, amíg nyugovóra nem tértem, titkon reménykedve abban, hogy nem kell sokáig aludnom. 

Telehold, peca, mi kell még?

Egyszer csak megriadok, pittyenést hallok a távjelzőn. Szaladok is kifele, mint akit puskából lőttek ki. Mire odaérek a botokhoz abbamarad az érdeklődés. Mérgelődök egy sort, hogy ilyen nincs! Épp nagy szentségelés közepette vagyok, mire egy apró emelést még egy követ a bokrokhoz letett boton. Minden mindegy alapon ráemelek. Megvan! Majd pár perc múlva már a bölcsőben pihent őkelme, a maga 5,4 kg-os súlyával. Mivel már majdnem világosodott, így egy szűk órácskára pontyzsákba került egy szebb fotó reményében, hogy aztán mást is megörvendeztessen. Elsőnek nem is rossz, gondoltam magamban. Irány a csónak, minél előbb tegyük vissza a szerkót a helyére, hátha jön még valami rá az éjjel. Cucc a helyén, irány aludni.

Szezonnyitó töves…

… és lakhelye

Reggel van, negyed hét lesz. Itt az ideje a kávéfőzésnek, majd pedig az újracslizásnak. A kávé fő, a nap sugarai utat törnek maguknak a felhők között, én pedig bambulok. Nem sokáig, mert az éjjel visszahúzott csalira irgalmatlan nagy füstölős, húzós kapással adja a tudtomra a következő jelentkező, hogy bizony szeretik a Red Army – Pineapple golyót. Persze, hogy a bokor fele indult el, ezért csónakba szálltam és bent küzdtünk meg egymással. Én nyertem. Csodaszép tükrös, nagy az öröm. A mérleg 10,2 kilogrammot mutatott. Madarat lehetett volna Velem fogatni. Itt az ideje a fotózásnak, amivel még a nagyon kora hajnali vendégemnek is adós voltam. Adósság törlesztve, pózoltunk egyet közösen és útjukra bocsájtottam őket, hogy másnak is örömet okozhassanak. 

A bokorlakó 10+

A bizonyíték, hogy működik amit elterveztem

Úgy döntöttem, hogy a másik két szerkóra is ez a bojli kerül. A csali új, a stratégia a régi, mivel láttam halmozgást a helyeken. Delel a nap, a gyomrom pedig korog. Ebédidő, majd egy kis szieszta. Közben meglátogatott Gábor és a nagy eszmecsere közepette elsült a sekély részre lerakott bot. Működik a csali, ízlik nekik. Most már biztos. Jól döntöttem. A jutalmam nem is maradt el, ugyanis egy 8,2 kilogrammos töves szippantotta fel a csalimat. 

Csendélet

Neki is a Red Army – Sunshine Pineapple tetszett meg

Csak úgy elszaladt ez a nap… Megy le a nap. A középső, mélyebb vízre lerakott botra még mindig nem volt érdeklődő. Épp itt volt az ideje, hogy kitaláljalak valamit éjszakára. Mivel bíztam abban, hogy a bokor adni fog még halat, ezért ráhúztam ezt is, a másiktól picit messzebb. Éjfél magasságában meg is szólalt a jelző. Illedelmes hal volt, tudta a dolgát. Nem akarta megnehezíteni sem az én, sem az ő életét, ezért jobbnak látta ha nem rongyol be a bokorba. Kijött a nyílt vízre, majd picit megpihent a parton. Nem volt egy nagy jószág, a maga 3,4 kilójával, de mint tudjuk ki a kicsit nem becsüli… Fényképet nem készítettem róla, mert van egy fura szokásom, miszerint 5 kiló alatt nem fotózok pontyot. Lefertőtlenítem, mert őt is megilleti az a bánásmód, mint a nagyokat és a következő pillanatban már vissza is nyerte a szabadságát.

Hamar reggel lett. Az éjszaka további része esemény nélkül lezajlott. Szokásos kávéfőzés és reggeli következett a tavaszi napsütésben. Épp, hogy lenyeltem az utolsó falatot, már meg is szólalt a jelző. Újabb jelentkező a horgon, méghozzá a sekély részből. Nem is rossz. Finom, precíz fárasztás következett, melynek a jutalma egy újabb töves lett. A mérleg 7,6 kilogrammot mutatott. Gyors fotó és a szerelék ismét a vízben. Van még pár órám indulásig, hátha beköszön még egy.

Reggeli vendég

Szieszta

Csak úgy peregnek a percek, mi több az órák. Itt az ideje pakolni, melyet picit felfüggesztettem, ugyanis megérkezett a búcsúhal. Megérte visszahúzni még a kis vízbe, ugyanis a pontyok még mindig ott napoztak. Nagy mosollyal fárasztok, de nagy a drukk. Pár pillanat múlva már fellégezhetek, mérlegelek. Majd a 9,5 kilójával ő is modellt állt nekem és elkészítettük életünk első és remélem nem utolsó közös képét. 

A közös kép

Hibátlan akadás egy hibátlan szájban

Folytathattam a pakolást, egyik szemem sírt, mert várt a munka másnap és menni kell haza, a másik pedig nevetett, mert nem reméltem ilyen jó kezdést. Mindent összegezve szép élményekkel gazdagodtam és egy nagyon jó tavaszi nyitányt tudhatok magam mögött, még visszatérek. Soha rosszabbat. Na de irány haza!

Köszönöm, hogy elolvastad!

Üdvözlettel: Tóth Gábor

CFB Team - Barátságban a halakkal!