Az idei évi első hosszabb horgászatomat április közepére a Tisza tóra terveztem, de sajnos egy februári térdsérülés és az ezt követő felépülés miatt muszáj volt elhalasztanom. Április végén már úgy láttam hogy hamarosan be tudok vállalni egy hosszabb túrát, ezért állandó horgásztársammal, Szántai Tomival úgy döntöttünk, hogy megnézzük a már régóta kiszemelt Merenyei víztározót.

Egyből felvettem a kapcsolatot a tógazdával, Regős Györggyel és érdeklődtem mely állások lesznek szabadok a közeljövőben. A lehetőségekhez mérten és a gyorsan melegedő időjárás miatt mindenképpen sekélyvízi pályát szerettem volna. Végül a 19-es helyre esett a választás, mely az előzetes kutatások alapján megfelelő terepnek bizonyult. 

Május 10-én hajnalban indultunk neki a hosszú, majdnem 300 km-es útnak. Az indulás előtti este még elgondolkodtam rajta, hogy bírni fogja e a műtött térdem a hosszú vezetést, a vízparti életet és a csónakba történő be és kiszállást, de nincs mese, menni kell horgászni!

A túrára kétféle bojlival készültünk. Az egyik a Redarmy volt melyet 20 mm-es méretben készítettünk fokhagyma aromával es sok termszetes kivonattal a CFB palettájárol, a másik pedig 50% Full amino es 50% Full liver mixből készült, aroma nélkül, természetes kivonatokkal, szintén 20 mm-es méretben. Ezen kívül egy kevés magmixet is hoztunk magunkkal, melyet úgy terveztünk, hogy az első 1-2 napban minimális mennyiségben használni fogunk, de ha úgy latjuk hogy nagyon húzza a kisebb testű pontyokat, akkor el fogjuk hagyni.

Megérzekésünkkor a tógazda jó hírrel fogadott. Az előző heti versenyt a mi helyünkről nyerték meg, így a tavaszi felmelegedő vízről alkotott teóriám beigazolódni látszott.

Miközben haladtunk a horgászhelyünk felé, szembesülünk az erős széllel és a fehér tarajos hullámokkal a tározón. Ilyen körülmények között a bójázás és a behordás esélytelen volt, így a napot a tábor felállításával és a szerelékek elkészítésével töltöttük.

A viszonylag vastag iszapréteg miatt 30-35 cm-es előkéket használtunk, 4-es számú Gardner Mugga Continental horgot és 90 grammos ólmot. Talán elsőre könnyűnek tűnhet, de ezen a talajon nagyszerűen megragadtak a kisebb méretű grippa ólmok és tökéletes akadást értünk el velük. Ezt bizonyítja a több mint 60 db megfogott hal mellett a mindösssze 6 db halvesztés.

A koncentrált etetést pár szem PVA szalagra fűzött bojlival oldottuk meg

Estere végre csillapodott a szél és meg tudtuk kezdeni a helykeresést. Ezt egy tapogatórúd segítségével oldottuk meg. Bójáinkat a tó középső sávjában kezdődő kemény szakasz és a lágy iszap határán helyeztük el, igy a bója elé, illetve mögé húzva mindkét talajszerkezetet meg tudtuk horgászni.
Elkezdtük behordani a szerelékeinket. Innentől nagyon ritkán fordult elő, hogy mind a 6 botunk a vízben volt. Már az első éjszaka 10 db pontyot fogtunk, köztük 2 db 10 kg feletti példányt is.

Másnap reggel ismét feltámadt a szél, így jobb híján próbáltuk kipihenni az előző éjszaka fáradalmait.
Késő délután végre meg tudtuk kezdeni a szerelékeink behúzását és minden ott folytatódott, ahol előző este abbamaradt. Folyamatosan szóltak a kapásjelzők. Többször előfordult, hogy egyszerre 2 bottal is fárasztottunk.

Másnap reggel végre nem a szokásos fehértarajos hullámokra ébredtünk, így végre lehetőségünk volt nappal is horgászni. Éjszaka a nagy iram miatt beláttuk, hogy ketten egy csónakkal nem tudunk 6 botot behúzni, ezért úgy döntöttünk, hogy 1-1 bojánkat kihozzuk dobótávra.

A nap folyamán szebbnél szebb pontyokat fogtunk és egy szépségdíjas compó is tiszteletét tette nálunk egy fotó erejéig.

A dobós szerelékeinken próbáltunk kicsit variálni a csalizási technikákkal, dip-eltünk, pasztáztunk, de ennek rövid időn belül keszeg vagy kárász lett a vége, így visszatértünk az egy szem süllyedő csalihoz.

Tökéletes akadás

Dévérlenyomat

Szerda este hatalmas vihar csapott le ránk. Szakadt az eső, orkán erejű szél fújt és a villámok nappali világosságba borították a tározót.

Nappali világosság röviddel éjfél előtt

A felszerelésünket időben elmenekítettük az öreg fák közeléből. Reméltük, hogy az időjárás meghozza az igazán nagy példányok kapókedvét, de a következő halra másnap reggelig várnunk kellett. Innentől ismét folytatódott a haldömping.

Délután fekete fellegek érkeztek erős szél kíséretében, de szerencsére csak a széle kapott el bennünket.

Gyűlnek a felhők

Alakul a merenyei vihar

A haragos tározó

Egy viharos ponty

A vihar elvonulta után csodás naplementében és szép pontyokban lehetett részünk.

Naplemente

1 órával később

Nagyhasú tükrös partközelből

A következő két napban szinte folyamatosan szakadt az eső. Amikor kicsit csillapodott, be tudtuk vinni a szerelékeinket, és fogtunk még pár szép példányt.

Quasimodo

A tó körüli út teljesen járhatatlanná vált, a vizet és a kenyeret traktorral hozták be nekünk.

Sajnos a túra utolsó napja előtt nem sikerült kijuttatni feltölteni az akkumulátorainkat, ezért az utolsó napon már evezve kellett bevinni a szerelékeinket.

Ekkorra már kicsit kivergődött az idő és elkezdett száradni az út. Délután azonban ismét sötét felhők gyülekeztek a tározó felett, nem volt akkumulátorunk, száraz ruhánk, csalink és a mi energiánk is elfogyott a 6 napos szinte folyamatos ébrenlét miatt, ezért az összepakolás mellett döntöttünk.

Este 7 órakor nekivágtunk a hosszú hazaútnak.

A túra ideje alatt 61 db pontyot fogtunk, ebből 10 db volt 10-15 kg közötti. Mindössze 6 db halvesztésünk volt. Sajnos a kapitális példányok elkerültek bennünket, de a sok 10 kg feletti példány és a pörgős horgászat kárpótolt bennünket.

Hazafelé még megálltunk egy rövid időre a Deseda partjánál. Mindkettőnket lenyűgözött tározó szépsége és hatalmas mérete.

Deseda

Amikor visszaszálltunk az autóba, már tudtuk, hogy visszatérünk még ide egy hosszabb horgászat erejéig.

Este 11 órakor érkeztünk haza holtfáradtan, de amikor ágyba kerültem, az elalvás előtt, már a barátnőmtől születésnapi ajándékként kapott júniusi Tisza tavi túrámat terveztem fejben.

Borics Péter, Szántai Tamás

CFB Team – Barátságban a halakkal