A múlt évben, amikor hivatalossá vált, hogy újra engedélyezett lesz a „behordásos” módszer a Balatonon, szinte mindenki örömmel fogadta a hírt. A szabályoknak eleget téve bárkinek elérhetővé vált a mi szeretett „tengerünk” meghódítása.

A Nemzetközi Balatoni Bojlis Horgászverseny szervezői csapata is alkalmazkodott az új lehetőségekhez és a 2015-ös versenyükön már engedélyezték a szerelék ezen módon történő vízbe juttatását. A szabályzat szerint minden csapatnak minimum 3 főből kellett állnia és 6 bottal horgászhatott. Szabolccsal úgy döntöttünk Antal Balázs barátunkat kérjük meg hogy csatlakozzon hozzánk, aki nagy örömünkre habozás nélkül igent mondott.

A köztünk és Balázs között lévő távolság miatt a felkészülés folyamatos egyeztetés mellett, két helyszínen zajlott. Red Army és Deap Sea World készült nálunk, ill. a magmix előmunkálatait is mi csináltuk, míg az ország másik szegletében Monsterfish, Deap Sea, és Natur Balaton golyók kezdtek gyülekezni. A rengeteg holmi és költséghatékonyság miatt úgy döntöttünk, hogy egy nagy autóval vágunk neki a kihívásokkal teli utazásnak. Szabolccsal éjszaka 2 órakor indultunk majd 300km-el arrébb már a napfelkelte első sugaraiban gyönyörködve egészült ki csapatunk.

A révfülöpi megnyitón és sorsoláson sok ismerős köszönt vissza, jó pecások gyülekeztek. Némi eszmecserét követően mindenki a lehető legnyugatabbra szerette volna táborát építeni. 16.-ként húzva a Zánkai strandot szánta nekünk a sors, így elfoglaltuk a 30-as pályát. Elsőre azt láttuk, hogy egy öbölben fogunk horgászni és minimális nádas is tartozik a helyhez.

A mederfeltérképezés során vált világossá számunkra, hogy nem túl sok minden rejlik a fenéken. A mindössze 7 fokos vízréteg alatt 90-100m-ig kopogós, kemény placc némi kagylóval, majd ezt követően 30-40cm vastag, világosszürke, nagyon lágy iszap egészen 350m-ig, aminek a felszínén kecskeköröm kagylóhéj terült el szinte mindenhol, melyet valószínűleg a vízalatti áramlat hordott be az egész öbölbe. 350m-en találtunk egy kb. 3 sátor nagyságú kőszórást, aminek a széle épp a szektor határát súrolta. A vízmélység sem volt túl változatos: kb. 220cm-ről mélyült 330cm-re, szépen egyenletesen.

Szerelékek kerültek a nád előtti kopogós placcra, illetve az iszapos és kemény mederrészek találkozására abban reménykedve, hogyha melegszik kicsit a víz, talán kimerészkedik néhány szebb példány ide. Kb. 200m környékén kijelöltünk és meghorgásztunk még egy 50m hosszú ferde sávot amit nagyobb mennyiséggel etettünk, gondoltuk megpróbáljuk kifürdetni a vastag iszapot. Végül két horog került a már említett kőszórás széleire.

Alapozásnak használtunk:

20kg Red Army és Deep Sea World (20mm-es, Balaton vízben áztatva)

40kg mag mixet (kukorica, standard és fekete tigrismogyoró)

6kg Method mixet (mag mix-szel és őrölt bojlival gombócolva)

10kg Halibut pelletet

Estére minden szerelék a helyére került. Csalikban megpróbáltunk minél változatosabbak lenni: a távolabbiakon Red Army és Deep Sea hóemberként csalizva, a közelebbik mindegyikén egy szem párolt golyó, szépen sorban: Deep sea, Monsterfish, Red Army, ill. egy szem Pop-up.

Az első 24 óra elteltével megvizsgáltuk a sávetetést és mivel azt tapasztaltuk, hogy van némi mozgás, sőt, a felére fogyott az iszapvastagság, ezért ezt még egyszer megetettük. A többi bóját érintetlenül hagytuk. Egy ekkora kiterjedésű vízen a pontyok nagyobb csapatokban úsznak és táplálkoznak, így amikor rátalálnak az etetésünkre, akkor kell minél többet elcsípni közülük, mert szinte biztos, hogy előbb-utóbb tovább állnak. Addig is még megjelennek, szomszédaink vendégszeretetét élveztük, akik önzetlen módon többször is vendégül láttak minket finomabbnál finomabb ételekre, amit ezúton is köszönünk.

48 órát kellett várnunk az első csippanásig: a távoli kövezés szélére rakott Red Army-ra volt jelentkező. Balázs szemében is felfedezni véltem azt az őszinte örömöt ami egy-egy balatoni példány megfogásához társul. Az őszinteséghez hozzátartozik, hogy már szükségünk volt egy fogásra, mert mindannyian kezdtünk mentálisan gyengülni. Versenykörülmények között 48-óra hal nélkül bizony próbára teszi az ember idegeit. A gyönyörű balatoni pikkelyes ponty szájának felső szélébe akadt horog jelezte, hogy igen óvatosan táplálkozott.

Egy kis lendületet kapva finomítottunk a szerelékeken kisebb horgokra és lágyabb előkékre, frissítettük a csalikat és bizakodva vágtunk bele az éjszakába. A sávetetésről eközben szinte eltűnt az iszap, itt és a köveken is halmozgást jelzett a radar. Csak arra nem számítottunk ami következett: bár a hidegfront megérkezett amire vártunk, továbbra is hallgattak jelzőink. Ismét következett a mentális próbatétel, volt hogy reggel Szabolcs tartotta bennünk a lelket, délután Balázs és este nekem kellet a többiek kedvét helyrebillentenem. Az már látszott, hogy uszonyos barátaink valamiért nem látogatják ezt az öblöt, de ha mégis akkor sem táplálkoznak itt.

Az utolsó 48-órába fordulva ismét érkezett egy, az előzőhöz hasonló látogató ugyanonnan és szintén a Red Army volt szimpatikus számára. Legnagyobb bánatunkra ő zárta az amúgy sem számottevő kapásainkat.

Szombat reggel lezárult a versengés, eljött a pakolás ideje. Az 50 induló csapatból a 21. helyen zártuk a hetet. Az eredményhirdetést követően útközben átbeszéltük mit is csinálhattunk volna másképp és bár néhány ötletünk még támadt, szinte mindent kipróbáltunk. Egyszerűen ha ezen a pályán nem táplálkozik a hal nincs mit tenni. Bár az is lehet, hogy jelenlegi tudásunk ennyire volt elég és az öreg Balaton túl járt az eszünkön? Egy dologban egyetértettünk: jó volt ennek a részesévé válni, rengeteget tanultunk, valamint hogy ősszel újra megpróbáljuk. Remélhetőleg több és nagyobb példányt sikerül majd lencsevégre kapnunk.

Ezúton is gratulálunk a győzteseknek és minden résztvevőnek!

NEWZOO-CFB

Cseh Arnold, Dr. Tóbi Szabolcs és Antal Balázs