Pünkösd hétvégéjén rövid családi horgászatra látogattunk el egy Fehérvárhoz közeli tóhoz. Szerencsénk volt, mert a foglalások visszamondása miatt üresedett meg hely. Először volt alkalmam élesben is bevetni az új etetőhajómat, az eredmény a legmerészebb várakozásaimat is felülmúlta.

A tó mélyebb részén kaptunk helyet, ami az előző hideg, esős napok miatt ígéretesnek tűnt, a víz hőmérséklete jó pár fokot hűlt vissza. A horgászhelyet reggel foglaltuk el, gyors sátorbontás közben kitaláltam a szerelékek helyét, egy bot a szemben lévő nádfal elé, egy háromnegyed távra, egy pedig fél távra került volna. Csalinak a már jól bevált hármas kombinációt vittem magammal, Red army, Deep sea és Full liver mindig van nálam, ezeken kívül idén próbálgatom még a Red dream bojlit is. Ezen a tavon a helykeresésnek igazán nagy jelentősége nincs, egyenletes, kemény a meder, sokkal inkább számít a kiváló minőségű csali és a koncentrált etetés.

Az első kapásra olyannyira nem kellett sokat várni, hogy a második botot már nem is tudtam behúzni, a pár perce letett csalit megette az első ponty, egy gyönyörű spanyol pikkelyes.

Mivel én az etetőhajóval navigáltam, a család akasztotta meg a halat.

Első és talán legszebb halunk

Kifárasztani is nekik kellett, mert a második boton is kapás volt, rögtön egyszerre két hallal küzdöttünk. Ekkor még nem is sejtettük, hogy egész nap hasonló élményekben lesz részünk.

Érdekes pikkelymintázat

Három bottal csak késő délutántól tudtunk horgászni, előtte a csali vízbeérést követően öt-tíz percen belül biztos, hogy kapás volt.

Gyönyörű, egészséges ponty13,6 kg

Rengeteg dupla fárasztásunk volt, sokszor már a második bot behúzása közben elfüstölt a letett szerelék. A halak nagyon erősen küzdöttek, a fárasztások igénybe vették az erőnket, a nyurga testű halak közül volt, amivel fél órán keresztül birkóztunk.

Igazi „sodrófa” ponty

Estig tizenkilenc pontyot sikerült lefotózni, amiből nyolc darab volt tíz kiló felett. A legkisebb 8 kilót, a legnagyobb 16,6 kilót nyomott.

A túra legnagyobb hala, 16,6 kg

Egy kantáros halat megszabadítottunk a magával cipelt szerelékétől, sajnos egyre többször találkozok hasonlóval. Jelen esetben a felelőtlen horgászunk a leadcore-t forgókapoccsal rögzítette a főzsinórhoz, szerencsétlen pontynak esélye sem volt elhagyni az ólmot…

Újra szabadon…

A csalik tökéletesen működtek, egy szem faragott és pasztázott 20-as golyó volt fent, etetésnek egy marék mag és pár szem halibut pellet került még a hajóba. A Deep sea-t cserélgettem néha, helyére fél Red dream és fél Full liver került. Érdekes, hogy erre a verzióra kicsit lassabban volt kapás, de a halak mérete nagyobb volt. Egy kis harcsa is felvette a májas golyót.

Full liver tetszett neki

Először fordult elő velem, hogy annyira elfáradtam, hogy már nem kívántam az újabb kapásokat, ezért éjjelre etetés nélkül, a csalit magányosan dobtam be. A „terv” bevált, csak háromszor kellett a távjelző sípolására felkelnem. Másnap reggelre újra elkezdett esni az eső, ami engem nem zavart volna, de a család így már nem élvezte a horgászatot, dél körül összepakoltunk és hazaindultunk.

Fiatal korában sérülhetett meg a farka

Azért sikerült még pár halat fogni délelőtt is, hiányérzetem a korábbi hazaindulás miatt nem volt, az eddigi legmozgalmasabb és a halak számát tekintve legeredményesebb pecámon vagyok túl.

Második nap délelőtt is volt kapás bőven

Lényegében 12 óra aktív horgászat alatt közel harminc 8 kilón felüli pontyot sikerült megfogni. El sem tudtam volna eddig képzelni, hogy ilyen lehetséges, a CFB csalik újra szuperül működtek, tökéletesen bevált az etetőhajó, és ismét kiderült mennyire fontos a kis mennyiségű, jó minőségű, koncentrált etetés a telepített tavakon.

A peca záró hala

Üdvözlettel: Szabó Gábor

CFB Team - Barátságban a halakkal