Egy pontyhorgász minden év végén - amikor a vizek és környezetük jégbe burkolózik – eltervezi, hogy a következő szezonban sokkal több időt fog szánni a horgászatra. Ezzel én sem vagyok másként. A mai világban sajnos a tervezés és a megvalósítás között nagyon sok tényezőt figyelembe kell venni. Az időjárást már nem számolom ezen tényezők közé, pedig a sokszor naponta váltakozó frontok, megkeseríthetik, vagy éppen varázslatossá tehetik a vízparton töltött időt. A felszerelésemet a hosszú évek tapasztalatai alapján készítem össze, és próbálom leredukálni annyira, hogy ne szenvedjek semmiben hiányt a horgászataim alatt.

A naptár május közepét mutatja, és eddig csak 2 napot tudtam eltölteni egy közeli bányató partján. (ennyit a tervekről). Most azonban elérkezett az idő, hogy megpróbáljam bepótolni a lemaradásomat.

Az elmúlt évekhez hasonlóan ismét a Fehérvárcsurgói tározóra esett a választásom.

Pár nappal a horgászat előtt testvéremmel Petyával körbejártuk az egész tározót, és közösen döntöttünk egy olyan hely mellett, ahol még nem horgásztunk, és évek óta más sem nagyon látogatta a tározó ezen részét. Rendesen kialakított horgászhelyek nem voltak a kiszemelt területen, viszont a hátrahagyott nagy mennyiségű szemét árulkodott arról, hogy azért néha betéved néhány magát horgásznak nevező ember, aki úgy gondolja, hogy a sörös doboz és az üveg egy sima tábortűzön elég, és a sás alá rejtett etetőanyagos zacskó is lebomlik. Tudtuk, hogy pár óra alatt rendbe lehet tenni a területet olyan mértékben, hogy az elkövetkező 14 napot kényelemben, tisztaságban tudjuk tölteni.

Vasárnap a horgászatunkat ennek megfelelően kezdtük. Boros Norbi barátunkkal közösen fél hattól kilenc óráig tartott a helyek kitakarítása, és a hátrahagyott szemét összeszedése. Csak ezután kezdtük el a „tábor” kialakítását.

Harcsa és pontyhorgász(ok) újra együtt. Azért beszélek többes számban, mert szerdától csatlakozik hozzánk Sztanke István és Hernyák Gábor barátom, akik más csapatok, cégek termékeit népszerűsítik, de ez nem változtat semmit a közös horgászat értékén! (újra tanulhatunk egymástól és megoszthatjuk tapasztalatainkat egymással)

A két hetes horgászatra három féle bojlit vittem magammal, természetesen CFB mixekből. Red Amy, Black Jack, Smoky Fish mixekre esett a választásom. 24 mm-es golyókat készítettem, amikben ismét nagy szerepet kaptak a CFB Liquidek. A tervem az volt, hogy egy nagyobb alapozó etetést követően - aminek az alapját különböző pelletek, tigrismgyoró és a tavalyi szezonról maradt darabolt bojli adja – átállok a koncentrált PVA hálós etetésre, és egy pár nap elteltével kizárólag a bojlira.

A darabolt bojlikat meglocsoltam Carp Stimulat Liquiddel, Fish Protein Liquiddel, és Amino Liver Extract Liquiddel és hagytam fél órát állni.

Az első radarozás után úgy döntöttem, hogy egy sávot fogok megetetni. 130 és 140 méterre helyeztem el a bójáimat, amik között 20 méteres távolság volt.

Megetettem a bóják közötti sávot és megkezdtem a PVA hurkák gyártását. Több féle mikro pelletet kevertem össze egy dobozban, és ezeket is meglocsoltam a darabolt bojlinál is használt liquidekkel.

Ezeket is hagytam állni, hogy jól magukba szívhassák a folyadékot, és csak ez után töltöttem a PVA hálóba. Mikor az összes bekevert pellet elfogyott az elkészült csomagokat szépem visszaraktam egymás mellé a dobozba és ismét meglocsoltam őket, hogy még vonzóbbá tegyem a felkínált csalim közvetlen környezetét.

Nem siettem a szerelékeim behordásával. Mindent szerettem volna tökéletesen elkészíteni és még volt hátra több mint 13 nap. Délután 5 óra lehetett mire mind két szerelékem a helyére kerül. Az egyik hajszálelőkén egy szem 24 mm-es Red Army, a másikon egy szem 24 mm-es Smoky fish várta az első jelentkezőt. Sajnos hiába. Eltelt 48 óra és a jelzőim még mindig hallgattak. Annak ellenére, hogy a megetetett területen belül naponta többször is más és más helyre kerültek a felcsalizott horgok. Nem voltam elkeseredve. Tudtam, hogy csak idő kérdése és megtörik a csend. Bíztam a helyben, a csalimban és tisztában voltam vele, hogy csurgó nem az a hely ahol számolatlanul foghatjuk a pontyokat. Napok, sőt hetek telhetnek el egyetlen kapás nélkül, de az is megesik, hogy pár óra leforgása alatt rekordok dőlhetnek meg. Ezért szeretem ezt a vizet! (Páran csodálkoztak a helyválasztásunkon, mivel távol esik a frekventált helyektől, ahol olvadástól az első jégpáncél megjelenéséig egymást váltják a horgászok.)

Több mint 72 órát kellet várnom mire megszólalt a jelzőm. Ez idő alatt az alapozó etetésen kívül minden behordásnál 2-3 marék bojli került csupán a bójáim mellé. A Red Army-t szippantotta fel végre egy kicsi töves.

Szerdán délelőtt megérkezett Gabi barátom, aki az idő rövidsége miatt (3 nap) közvetlen mellettem foglalt helyet. Nem láttam értelmét több etetés kialakításának, ezért az általam kijelölt 20 méteres sáv jobb oldalát Ő horgászta, a bal oldal pedig maradt az én területem. Ezt kiegészítettük még egy 200 méterre helyezett bójával, ami pontosan megfelezte a sávos etetésemet. Erre a bójára kizárólag bojlit etettünk. Dél körül Pityu barátom is csatlakozott, aki a mellettünk lévő helyet foglalta el. Sajnos hat bottal és két csónakkal nem fértünk volna el a kialakított horgászhelyen.

Estére elért minket a jósolt hidegfront. Erős északi széllel, és nagy mennyiségű csapadékkal. Erre vártam már vasárnap óta. Ilyen időjárási körülmények mellett már sok szép halat sikerült matracra fektetnem csurgón. Nem éppen álompeca mikor folyamatosan szakad az eső, térdig ér a sár, vagy éppen a tarajos hullámokkal és az erős széllel kell megküzdeni a szerelék pontos helyre történő behordásánál, viszont a megfogott halak kárpótolhatnak minket.

Este sikerült fognom ismét egy kisebb tövest, majd nem sokkal később követte egy 7 kg körüli is.

A biztonságot szem előtt tartva a viharos szélben, és a nappali világosságot hozó villámlás mellett a szerelékeim szárazon maradtak. Egy pár pohár ital társaságában jót beszélgettünk az elkövetkező napok terveiről, majd mindenki visszatért a menedéket nyújtó sátrába.

Éjjel nem zavarta meg a pihenésünket egyetlen jelző csippanása sem. A megszokott reggeli kávé után mindenki frissítette a csaliját és vártuk a területünkön átvonuló halak jelentkezését. Gabi jelzője törte meg a csendet nem sokkal a behordás után. Egy szép töves volt a tettes.

Ezt követte egy gyönyörű nyurga.

Pár perccel később nekem kellett a csónakba pattannom és egy rövid, de erőteljes harc után sikerült végre egy 10 feletti tükröst a kezeimben tartani néhány fénykép erejéig.

A sötétedés beálltáig nem történt semmi. Az eső csak esett, és esett. A szél sem csillapodott. Gabinak ismét kapása volt és egy jó halat akasztott. Az időjárási körülmények miatt úgy döntöttünk, hogy megpróbálja a halat kivezetni a partig. Ezt tökéletesen megoldotta, és egy újabb 10 feletti halat sikerült megmerítenem.

Ezután ismét egy csendes esős éjszaka következett. Reggel a kávé után frissítettük a csalikat és bizakodtunk. Nem kerestünk új helyeket a csaliknak, mivel minden bójákról sikerült halat fognunk.

Délelőtt 10 óra után megszólalt újra a Delkim. Egy csippanás, pár másodperc szünet és után folyamatos lassú húzós kapás következett. Átváltottam az orsómat, megemeltem a botot és akkor már éreztem, hogy jó hal lesz. Nagyon szépen tartotta magát, nem volt egyetlen rántás sem a zsinór másik végéről, csak komótosan oldalazott. Beszálltunk a csónakba Pityuval és már szeltük is a habokat, legyőzve a köztünk lévő távolságot. Az erős hullámzás és a kis területen lévő 6 szerelék miatt szükség volt a segítségre. 10 perces fárasztás után pillantottuk meg először a tükröst, aki nagy erővel küzdött a szabadságáért. Még néhány perc kellet, hogy a merítőháló körbeölelje. Nagyon boldog voltam. Mire kiértünk a partra Petya már előkészített mindent a fényképezéshez és a mérlegeléshez.

Tudtam, hogy újabb egyéni rekord. Évekkel ezelőtt fogtam meg a legnagyobb tükörpontyomat, amit most sikerült - nem sokkal - megdöntenem. A mérleg 18,4 kg-nál állt meg. A csali egy szem 24 mm-es Black Jack mixből barack aromával készített bojli volt.

Az eső még mindig esett, és a tározó vízszintje is elkezdett rohamosan emelkedni. Gabi számára sajnos véget ért a pár napos horgászat. Nagyon eredményes és tanulságos pecát tudhatott maga mögött. Nem mindenki mondhatja el magáról, hogy az első csurgói horgászat alkalmával kapásig el tud jutni. Neki 6 pontyot sikerült a szákba terelni kb. 50 óra alatt, és köztük volt egy majd 14 kg-os.

Gabi helyére átköltözött az elkövetkező egy hétre Pityu. Ez csak annyit jelentett, hogy a mellettünk lévő állásról a felszerelését hozta magával. Innen is, mások zavarása nélkül meg tudta horgászni a pár nappal korábban megjelölt etetésit.

A bójáim teljes mértékig visszakerültek a felügyeletem alá, amiket az emelkedő víz miatt kénytelen voltam plusz tagokkal megtoldani. Éjszaka sikerült ismét egy 10 kg közeli tükröst fognom.

Ezután számomra 48 órás csend következett. Ez idő alatt kizárólag a horgászhelyünk jobb oldalán lévő bójáról sikerült Pityunak halat fogni. Az én etetéseim erre a két napra kaptak egy nem kívánatos vendéget, egy 2 méter körüli harcsa személyében. Tapogatórúddal újra átfésültem a bójáim környékét, felmérve az iszap vastagságát és minőségét. Ennek köszönhetően a harcsa tovább állt. Ezt igazolta a következő 10 kg feletti tükrös.

Végre elzárták az égen a csapot, és a felhőtakarót áttörték a nap sugarai, viharos északi szél kíséretében. Örültünk, hogy gyorsan felszárad minden, viszont annak nem, hogy a szél akkora hullámokat korbácsolt, hogy felelőtlenség lett volta ilyen körülmények között vízre szállni. Az eső már két napja elállt, de a vízszint folyamatosan emelkedett a zsilip elzárásnak köszönhetően. Közel 50 cm-el volt nagyobb a vízállás a kezdeti szinthez képest.

Pityunak is sikerült egy 10 kg feletti tövest a karjaiban tartani néhány fénykép erejéig.

Az időjárással együtt a halak táplálkozása is megváltozott. A kezdeti sikerek után csak nagyon nehezen tudtunk kapást elérni. A kapástalan időszakban sűrűn kezembe vettem a fényképezőgépemet, és próbáltam a körülöttünk lévő világ csodáit a lehető legjobban képekbe zárni.

A fényképek sajnos nem tudják visszaadni a vízpart, az erdő, a természet hangjait, illatai, viszont felidézik bennünk a megélt pillanatot. Ez sokszor többet ér minden kapásnál.

Csütörtökön délután végre csillapodott a szél, és estére teljesen elállt. Mindkét szerelékem az etetéseken várta az újabb jelentkezőt. Végre megszólalt a jelzőm, és újra használhattam a merítőhálómat. Egy „lufi” tükröst tarthattam a kezemben, ami nem mindennapi alakjával és a hozzá tartozó majd 10 kg-os súlyával eléggé meglepett mindenkit.

Az utolsó pár napon még néhány kisebb ponty tisztelt meg engem egy közös fénykép erejéig.

Csurgó ismét felejthetetlen napokkal ajándékozott meg minket. A CFB csalik változó időjárási körülmények között (és sokak szerint egy rosszul kiválasztott horgászhelyen) újra megmutatták igazi erejüket. A lehetetlen néha lehetséges.

Szedlák Zsolt

CFB Team - Barátságban a halakkal