Sziasztok! Ismét egy tartalmas írással próbálok jelentkezni. A legutóbbi, 100 órás horgászatunk célja nem egy új víz volt, mivel ismét a Nemesnádudvari Tőzegbányatavakra esett a választásunk, viszont most egy másik tórészre, a 3-as állásra „költöztünk” be. Áprilisban voltam ezen a tavon, jobban mondva tórendszeren először, akkor a 4-es álláson. Mivel arról a túrámról is készült beszámoló, melynek elején bemutattam a tavat, valamint leírtam a legfontosabb információkat róla, így most ezt a tóbemutatós felvezetőt kihagynám, akit viszont érdekelnek ezek a tudnivalók, az ezen linken találja meg az előző cikkemet.

A 3-as helyben az tetszett/tetszik a legjobban, hogy csak mi horgászhatjuk azt a tórészt, tehát nincs szomszéd mellettünk, ráadásul itt a legmélyebb a víz, ami nyáron kedvező, valamint minden oldalról nádas, bokros, akadós terepviszonyokkal találkozunk, amik mondanom sem kell, remek haltartó helyek lehetnek. Ilyen adottságok mellett nem is igen szeretem a nyílt vizet erőltetni, mivel jobban preferálom az akadókat meghorgászni. Kipakolás után Tomi barátommal rögtön ültünk is a csónakba a tapogatóval, dőlőbójákkal és „akadóbójákkal” felszerelkezve.

A szóban forgó „akadóbója”

A medertapogató rudat igazából most nem a mederviszonyok miatt használtuk, hanem a vízmélység mérése miatt, ami ezen a tórészen a nyílt vízen 2 méter volt, parthoz közel pedig 1,4-1,7 méter közti mélységeket mértünk úgy, hogy kb. 30 centi „vízhiány” volt érkezésünkkor! A medret itt azért nem tapogatjuk le nagyon, mert kb. időpocsékolás, hiszen ez egy tőzegbánya volt, melyekre jellemző az egyenletes kikotrás, tehát törések nincsenek, az aljzatot pedig értelem szerűen tőzeg borítja, ebből kifolyólag kemény részeket itt nem igen fogunk találni, nem úgy, mint az iszapos tavakon. A tó alsóbb vízrétegei nyáron is rendkívül hűvösek maradnak (teszteltem), mivel a feltörő, valamint a tőzeg által szűrt talajvíz táplálja az egész tórendszert, külön patak vagy csatorna nincs is itt a vízbiztosítás céljára. A bójákat az alábbi képen látható helyekre helyeztük el. Amik fölött piros X-et láttok, azok a helyek nem váltak be és a bóják át lettek helyezve.

Helyválasztás

A képről remélem látható, hogy én is és Tomi is úgy kezdtünk, hogy kezdésként 1-1 bója nyílt vízre, a másik bóják pedig partszélhez, akadó elé lettek elhelyezve. A nyílt vizet csak azért próbáltuk először, mert egy ismerősöm, aki sokat jár ide és megbízható, jó horgász, azt tanácsolta, hogy próbáljuk meg, neki szokott működni. Nekünk most nem adta a halat, de amúgy is jobban tetszett a víz fölé nyúló terebélyes fa, úgyhogy fél nap után át is helyeztem oda a bóját és Tomi is ugyanezt tette, csak a másik oldalon. Ugye ezért is jó, ha nem csak pár napra megy az ember, van idő változtatni, új stratégiát kiötleni. Mielőtt még a fogásokra terelném a szót, lássuk, hogy melyik bojlira esett a választás és, hogy milyen etetési stratégiát követtem/követtünk. Erre a túrára csak a CFB Krill bojlit vittem 20 mm méretben, de Csabától kaptam egy zacskó 24-30 mm CFB Black Jack oldódó golyót is, és ezek mellett még használtunk CFB Sunshine pop-up-ot is. A CFB Krillt remekül egészítette ki a Krill paszta is! Azért választottam ezt a bojlit, mert büdös jellegű, amit én nagyon favorizálok és, ami nagyon fontos, hogy mivel világos színű, ezért jól elütött a már-már fekete színű medertől! Etetésre a Krill bojli és magmix keveréke ment.

Menü

Mivel nem vagyok híve a nagy etetéseknek (persze elismerem, hogy vannak olyan vizek, ahol elengedhetetlenek), így most is inkább koncentráltabb etetéseket hoztunk létre, 2 marék bojliból és magmixből. Alapból magmixet sem szoktam használni, hiszen a nagyobb példányokat szeretném inkább horogra csalni, de ezen a túrán több érv is szólt a magmix használata mellett. Az egyik az volt, hogy a tórendszerben rengeteg harcsa él, és ezek közül igen sok a méretes példány, ami azt jelenti, hogy a kisebb pontyoknak bizony lehet mitől félniük. A másik dolog, hogy mivel itt nincs napijegy és nem lehet elvinni halat sem, ezért nincsenek kispontyok mázsaszám telepítve ide. A harmadik indokom pedig az volt, hogy Tomi barátomnak ez volt a legelső hosszú túrája, és egyben a legelső csónakos pecája is, ezért szerettem volna, ha kicsit aktívabb horgászaton vennénk részt, nehogy elmenjen a kedve az egésztől. Egy szó, mint száz, most nekem nem a rekorddöntésen volt a hangsúly, Tominak akartam segíteni, megmutatni mindent, ami szükséges, és hozzájárulni a saját rekordja megdöntéséhez, ami hála az égnek sikerült is. Az alábbi képen láthatjátok a különböző csalizási módokat, amiket használtam, ezek pedig: dupla 20-as CFB Krill, 20 mm CFB Krill + 16 mm CFB Sunshine pop-up Snowman vagy Pacman variációban, valamint egy éjszaka volt fent CFB Black Jack oldódó + 20 mm Sunshine pop-up pacman formában. A hajszálon lévő golyókat minden esetben pasztáztam!

Pasztázott Snowman és a még pasztázatlan Pacman

A szerelék is egy kulcsfontosságú dolog a horgászatban, így megosztom veletek azt is, hogy pontosan mit használtam/használtunk. A 0.35-ös Gardner Sure Cast főzsinórt kb. 15 méternyi Gardner Slinky Clear 0.60-as előtétzsinór követte, amelyre az akadók miatt nagy szükség volt ezen a tavon. Leadcore-t itt sem használtam, amúgy sem szoktam sehol, mivel ezek a vastag előtétek  szerintem szükségtelenné teszik a használatát. A főzsinórt az előtéttel a Shockleader csomóval kötöttem össze, ez egy rendkívül megbízható, erős és kompakt csomót eredményez.

Az előtétzsinórra ment a reteszelhető ólomkapocs, abba pedig a gyorskapocs. Most is kőelhagyós szereléket használtunk, mely ismét kiválóan működött, a legfontosabb előnyeit még részletezni fogom a cikkben.

Nem kell félni, minden esetben elhagyjuk!

A horogelőke bevonatmentes lágy, 25 librás fonottzsinórból, egy 5-ös Nash Fang Twister vagy Prologic XC2 horogból, és a Tube Blowback előkéhez kellő szilikon, valamint zsugorcső kombinációjából állt; a hossz 25-30 cm volt.

Most, hogy leírtam az infókat, folytassuk az eredményekkel. A kipakolás, helyválasztás, etetés és behordás után már nem volt mit tenni, vártuk, hogy bajszos barátaink rátaláljanak az eleségre. Az első kapásig nem telt el sok idő, maximum egy óra, és a szemközti akadótól elhúzta egy tükörponty a végszerelékem, de ez a példány épphogy a merítés előtt meglépett. Néztem is, mi lehet a baj és hamar rá is jöttem. Az első 2 behúzás alkalmával még ólmot használtunk (mert úgy gondoltuk, hogy talán az nem olyan feltűnő nappal), viszont a súly nem hagyta el a klipszet, hanem fémszárastól lecsúszott a műanyag részről, így nem volt túl biztonságos ez fárasztás közben. Na ez után már csak követ használtunk. Miután visszahúztam a végszereléket, újra a várakozásé lett a főszerep, órákig nem volt kapás, aztán koradélután megint jelzett ugyanaz a jelzőm, ez a halam már meglett, ismét egy tükrös vette fel a csalit, mely 8,3 kilogrammot nyomott.

Mivel ez volt a második hal 4-5 órán belül az akadótól, így a nyíltvízi bójámat átraktam oldalra, ahol egy szép nagy fa lógott a vízbe és a víz fölé. Tomi is áthelyezte a  nyíltvízről a  bójáját egy nádasos-bokros részhez, így az első nap  késő délutánjára már az összes bója akadós helyekhez került. Újabb pár óra várakozás elteltével szintén az én jelzőim közül szólalt meg az egyik, de most már az új helyről, a fa alól. Nagy szerencse volt, hogy áttértünk a kőelhagyásra, és le is írom, hogy miért. Mikor köveket használok soha nincs kirohanós/füstölős kapás, ami akadók horgászatánál rendkívül fontos! Mivel a pontyok szája nagyon érzéketlen, így az nem nagyon zavarja őket, hogy egy tűéles horog átszúrja, hisz gondoljatok csak bele, ahol állandóan kagylókat és rákokat esznek, ott sem zavartatják magukat. Az ijeszti meg a pontyot, mikor súly húzza a száját, de esetünkben a súly pontosan csak addig van ott, míg a horog be nem akad, utána már nem. Ennek köszönhető, hogy minden kapásunk csak egy pittyenéssel kezdődött, majd ahogy a hal lassan elindult valamelyik irányba, úgy szólt finoman tovább a jelző. Ezt az egészet ugye az eredményezte, hogy a hal nem ijedt meg, mert nem volt neki mitől megijednie, és emiatt nem is gázolt be rögtön az akadóba, ami még egyszer hangsúlyozom, kritikus az ilyen horgászatoknál. A hal szépen jött, de félúton meggondolta magát és elindult egy partszéli akadóhoz, rá kellett mennünk a csónakkal és, ha nem használunk súlyelhagyós szereléket, bizony ez a gyönyörű, 12,3 kilogrammos pikkelyes nem került volna a pontybölcsőmbe. Ez a hal is, mint amúgy az összes többi, hibátlan volt, ép szájjal és sötét színekkel. (A sötét, „angolos” színek a tőzegnek köszönhetők.)

A következő halam este nyolckor érkezett egy 10,5 kilós tükörponty személyében. A félreértések elkerülése végett, nem azért írom nagyrészt csak az én halaimat eddig, mert annyira öntelt lennék, csak Tominak nem igazán jöttek a halak az első napon, egy 7 kilós amurt leszámítva (amiről nincs képem). Az éjjel beállta előtt nekem még horogra akadt egy 6,3 kilós potyka is, de azt nem fotóztuk.

A fent említett fogásom után már úgy döntöttünk, lefekszünk aludni. Éjjel fél 1-kor keltünk, újfent az én egyik jelzőm jelzett, és egy csodálatos, 7,4 kilós nyurgatestű pikkelyest sikerült szákba terelnem. A sikeres visszaengedés és visszaalvás után hajnali fél 6-kor ébredtünk megint, ugyancsak nálam jelentkezett a kapás, most egy 10 kilós tőponty lett az idézőjeles áldozatom.

A második nap már Tomi barátomnak is jobban beindult, az oldalsó bokros területnél elhelyezett bójájától újból megindultak az amur kapások. Az előző napi 7 kilós után, fogott egy 5,5 kilósat is, aztán jött egy méretesebb, 13 kilogrammos példány is. Ezek mellett pár darab 5-7 kilós pontyot is fogott.

Napközben én is fogtam pár halat, legtöbbjük 6-8 kiló volt, és egyre többre rá kellett menni csónakkal, de azt amúgy is nagyon élvezem, úgyhogy ezzel nekem semmi problémám nem volt, sőt! Szeretném megjegyezni, hogy csónakos fárasztásnál, a merítés után szedjétek ki a horgot a hal szájából, majd mérlegelőben vagy magában a merítőben a vízbe téve vigyétek a parthoz mérlegelni, fotózkodni; útközben a ponty feje a haladási irányba nézzen! Azért napközben még sikerült fognom egy 9 és egy 10 kilós pontyot, az egyik tő, a másik tükrös volt.

A vacsoránk után már csak éjjel jelentkezett újabb kapás, kicsivel éjfél előtt tereltem a merítőbe egy 14 kilós tükörpontyot a fa alól, amire szintén rá kellett menni csónakkal, őt pedig egy óra elteltével egy 11,7 kilós pikkelyes pajtása követte a szemközti akadósortól.

Hajnalban is jött pár 8 kiló közeli pontyom és láttam, hogy „masszívan” kezd beborulni az ég, a távolban már villámlott is, de hallani még nem hallottunk semmit. Az igazi nagy vihar a harmadik nap délelőttjén ért el minket és csak fokozatosan enyhült. Ebben a heves esőzésben nem is nagyon fogtunk halat, csak délután indult újra a dolog, amikor sikerült horogra csalnom egy újabb 10 kiló feletti pontyot, melynek súlya 10,3 kilogramm volt.

Az én fogásom után Tomi is büszkélkedhetett végre egy gyönyörű, 13,2 kilogrammos tőponttyal, amivel meg is döntötte saját rekordját. Itt megjegyezném, hogy ez az első komoly túrája volt életében, eddig csak maximum 24 órás pecákon volt napijegyes tavakon.

Ez után alig 2 óra telt el és este 7-kor megjött a túra legnagyobb hala a szemben lévő akadótól. Ez a hal is tökéletes volt, hibátlan volt a szája, amin már nem is csodálkoztunk, mert itt egy megszaggatott szerencsétlen hallal sem találkoztunk, aminek természetesen kiváltképp örültünk! A hal súlya 16 kilogramm volt.

Bandavezér

Lassan, de biztosan leszállt az este és, mintha valami váltóversenyen lettünk volna, Tomi kezdte el „fogdozni” a halakat, aminek persze nagyon örültem, mert szerettem volna, ha ez a peca főként neki lenne eredményes, de az elmúlt napok nálam sokkal eseménydúsabban teltek. De a lényeg, hogy azért ő sem panaszkodhatott, és a visszajelzései alapján sokat tanult tőlem is és az adódott helyzetekből is, ami úgy gondolom, hogy nagyon fontos és pozitív dolog.

A negyedik napon már nagyon sok említésre méltó dolog nem történt, továbbra is fogtuk a halakat 8-10 kilóig, de már nagyon nem fényképeztünk, inkább már a filmezésre koncentráltunk, az elkészült videót a cikk végén beágyazva meg is tekinthetitek majd. Tehát kimagaslóan nagy halakat már nem fogtunk, „csak” ezt az átlagsúlyt, amit az előbb említettem, de teljesen jó volt, sok halra rámentünk csónakkal, volt jó pár kihívásokkal teli helyzet, mikor az akadók közül kellett kivarázsolni őket, de a kőelhagyós szereléknek is köszönhetően minden halunk meglett épségben. Tomi utolsó, még fotózott haláról azért megosztanám a képet, mivel a tógazda is félig-meddig benne van, ezzel azt szeretném mutatni, hogy itt igenis körbejárnak naponta többször, vagy Feri vagy Sanyi bácsi és kérdeznek, érdeklődnek, ha baj van a szomszédokkal szóljunk, szurkoltak, amikor fárasztottunk stb.

Összegzésként szeretnék „pár” szót mondani, amolyan kezdő hibákról, amit megfigyeltem Tominál és ugyanúgy láttam effajta dolgokat, téveszméket netes csoportokban is. Előre bocsájtom, hogy nincs ezekkel különösebb baj, mindenkinek el kell kezdeni valahol, és szerintem mindannyian átesünk/átestünk ezen, ezzel csak segíteni szeretnék, mint ahogy Tominak is segítettem horgászatunk során.

Lényeg a lényeg, hogy látszott azért Tomin, hogy első hosszabb túrája, mivel nem volt olyan türelmes, mint én, többször is áthelyezte a bóját annak ellenére, hogy mondtam neki, maradjon ott, beérik az. Ugyanez volt a behordással is, inkább újra csalizik, az a biztos. Aztán jöttek ugye a „Mi van, ha?”  típusú kérdések, például bizonytalan volt abban, hogy feltekeredett-e vagy sem az előke és hasonló dolgok. Akkor ott van még a másik, amit rengetegszer látok a közösségi médián különböző csoportokban, és ez pedig az íz, és a hozzá kapcsolódó gondolatok.

Történt ugyanis, hogy a szomszédból mondták, hogy ők ananászos bojlival fogtak az előbb, Tominak pedig már órák óta csöndben álltak a jelzői, és a szomszéd kijelentésén felbuzdulva, már fél órán belül vitte be a dupla 20-as ananászos „golyeszokat” a hajszálelőkén, holott ez esetben is mondtam neki, hogy Tomikám, nézz ide, én csak egy fajta bojlit hoztam, plusz ahhoz egy fajta pop-upot, mert tudom, de minimum nagyon erősen remélem, hogy a jó golyókra esett a választásom, és  láthatóan fogom is a halakat mindenféle cserebere nélkül. De direkt nem erőszakoskodtam, mert ő alapból is kicsit önfejű, mindenféle rosszindulat nélkül írom most ezt, mert nagyon kedvelem őt és tudja is ezt magáról, de egy idő után úgy voltam vele, hogy jólvan, majd akkor, ha rám nem hallgat, a saját hibáiból csak tanul. És ez így is lett, most már végre valahára ott tartunk, hogy többé-kevésbé hallgat rám és látja az értelmét a dolgoknak, melyeket tanácsoltam neki.

Nos, ezzel arra is akartam kilyukadni, hogy ne az íz legyen az első, ha bojlit választunk, inkább legyünk tisztában az egyes összetevők tulajdonságával vagy mondjuk úgy, hogy bojli típusokkal, mint szénhidrátos, magas fehérje tartalmú és lehetne sorolni. Tájékozódjunk, hogy mely összetevők lehetnek hasznosak nyáron, de télen meg pl. tök fölöslegesek, mint a chilis golyóknál a kapszaicin vagy hozhatnám példának a halibut pelletet is az olaj miatt, mely télen nem fog rendesen oldani. Valamint járjunk utána annak is, hogy miket lehet univerzálisan használni. Egy szó, mint száz, ássatok mélyebbre, mert a felszín kapargatása soha, sehol nem elég ahhoz, hogy eredményesek legyünk! Remélem élveztétek a cikket, e sorok alatt láthatjátok a videót is, mindenkinek eredményes horgászatokat kívánok, és ne feledjétek, barátságban a halakkal, Catch & Release!

Nyerges Balázs

Carp Friend Baits Team – Barátságban a Halakkal!