Sziasztok kedves Pontyhorgászok! A 2017-es szezon végre nálunk is megkezdődött, ugyanis március 17-ével kezdődően 72 órát tölthettünk horgászattal a vízparton. (Hogy a beszámoló miért ezt a címet kapta, az természetesen ki fog derülni az írásból.) Ilyenkor tavasszal újra aktívak lesznek bajszos barátaink, bár sokan azt hiszik, hogy a felmelegedéstől, de ennek elsősorban nem ez az oka. A levegő hőmérséklet hiába melegszik ugrásszerűen, a vízhőfok sokkal lassabban emelkedik.

Pár héttel a horgászatunk előtt pl. még jégfoltos volt a tó. A pontyok aktivitásának a kulcsa bizony az, hogy hosszabbodnak a nappalok, legalábbis minden angol pontyhorgász írásaiból ezt a következtetést vontam le, és reálisnak is tartom. Az idei első túrát újból a nemesnádudvari tőzegbányatavakra szerveztük, melynek nagyon egyszerű a miértje: ismerjük már a helyet, szeretjük, hogy távol van mindentől, hogy sok-sok benőtt fa és bokor tarkítja és persze azt, hogy az itt élő pontyok gyönyörű, sötétbarna (angolos) színekben pompáznak és nagyon jó erőben vannak. Én ajánlom minden kezdő horgásznak is, hogy a szezon legelső horgászatát ismerős vízre tervezze, mert akkor nagyjából tudjuk, mire is számíthatunk. Mint több sorstársunk, mi is hónapokat töltöttünk el peca nélkül, így most számunkra nem a legnagyobbak kifogásán volt a hangsúly, hanem az élményen, hogy feltöltődhessünk az idei évre és „újból belerázódjunk” a horgászatba.

Ezen okok miatt a csaliválasztásom is átgondolt és viszonylag minimalista volt, ugyanis most kivételesen nem 20 mm vagy nagyobb CFB bojlikkal készültem, hanem 16 milliméteres CFB Krill-Cranberry golyókkal, de a hajszálra azért vittem külön 20 millist is. Ezen kívül magmixet, illetve faragott Cream Dream pop-upokat használtam. Az etetések nem voltak nagyok, a képmontázson látható vödör tartalma két alapozó etetésre való mennyiség! Kapások után már csak kevesebb eleség került a vízbe.  Előkéim a szokásos, 25-30 cm hosszúságú bevonat nélküli fonott előkék voltak 4-es horoggal Tube Blowback-ként megkötve, ólom helyett pedig most is a kőelhagyós szereléket részesítettem előnyben, mivel olcsóbb, természetesebb, szépen akaszt és tutibiztos a súlyelhagyás. Helykereséssel nem nagyon foglalkoztunk, mivel már voltunk itt és tudtuk, hogy a meder egyenletes, no meg amúgy is akadók elé horgásztunk (Dani egy szereléket nyílt vízre rakott a tokok miatt), ahol csak a vízmélységeket mértük le és azt néztük meg, van-e a fenéken a horgászatot hátráltató objektum.

Érkezésünk napján szép, napsütéses idő volt, de az előrejelzések alapján már tudtuk, hogy éjjel megjön a széllel és esővel bélelt hidegfront, így megpróbáltuk kiélvezni a szép időt. Egy jó kis duplakapással kezdtük a horgászatot rövid idővel az után, hogy a szerelékeket elhelyeztük. Jómagam egy dundi, kerekded 10 kilogrammos tükörpontyot, Dani pedig egy inkább hosszúkás, 12 kilós tükörpontyot tessékelt a bölcsőbe a fényképek erejéig.

Aznap még fogtunk pár 5-8 kilós példányt is, melyeket nem is mérlegeltünk és képet sem csináltunk róluk, a lehető leghamarabb mentek vissza a vízbe, valamint az akadóktól volt pár halvesztésünk, ami a többi napra is igaz volt. A következő fotózott hal hajnalban érkezett és egy rövid időt várt még a lebegő tárolóban, hogy a fényviszonyok jobbak legyenek, de így is reggel 6 körül már fényképeztük, videóztuk és mehetett is vissza. Ő is egy szép tükörponty volt a maga 12 kilós tömegével.

Az éjjel tényleg meghozta a rossz időt és a második napon a hajnali pontyomat kivéve, napközben nem nagyon fogtam „fényképre méltó” példányt, de Dani pl. volt, hogy megint két halat fárasztott volna egyszerre, ha nem vagyok ott és veszem át az egyik botját. De az volt a jellemző, hogy huzamosabb ideig csend, aztán hirtelen beindul az élet és kapást kapás követ (főleg Daninál)!

Bele is untam a saját eredménytelenségembe, tudom milyen víz ez, nem az a napokat várós menetrend szokott itt lenni, így hát nem is ültem tovább tétlenül, kötöttem egy D-riget, hátha a sima pop-upot majd felveszik.

Így is lett, negyed órával az után, hogy bevittem a szereléket kapás jelentkezett. Ezt a halat mindenképp le akartam fotózni, mert végre tőpontyot fogtam és azért is, mert csak magában pop-uppal rendkívül ritkán pecázom és, ha használom is, akkor is inkább Zig-righez. Ezt a potyeszt sem mértük le, ha jól emlékszem, de nagyjából 5-6 kilós lehetett és nagyon örültem neki!

Telt-múlt az idő, de több kapásom nem nagyon volt, az egyik akadónál ezt nagyon is furcsáltam, aztán elhúzta egy jól megtermett kárász a szereléket, na ekkor döntöttem úgy, hogy helyet változtatok, melynek estére meg is lett az eredménye…

…mivel aznap éjjel és hajnalban fogtam két 10 és egy 12 kilós pontypajtást is. Viszont az egyik 10 kilós tükörpontynak rettentő nagy seb volt a feje mögött (a púpján), de a fején is láthatóak voltak sérülések, melyek a képeken jól látszanak. Fogalmunk sem volt, mi történhetett, a képet elküldtük Facebookon a tó tulajának és reggel kiderült, hogy egy 20 kiló felettinél is találkoztak a jelenséggel. A képek továbbítva lettek egy budapesti halbiológus felé, akitől a válasz pont a távozásunkkor érkezett meg. Kiderült, hogy rengeteg tóról kapott így szezon elején hasonló képeket és az ok nagyon egyszerű: télen a pontyok bandába verődve próbálnak vermelni a fenék közelében, de vannak még aktívabb egyedek, melyek a vízfelszín felé szorulnak ki és bizony van, hogy odafagynak a jégpáncélhoz. Ez okozta ezeket a sérüléseket és, ha ilyet láttok, jelezzétek rögtön a megfelelő személyek felé, mert elvileg antibiotikumos kezelés szükséges. Természetesen a tőlünk telhető sebkezeléseket megejtettük „Sebhelyesarcú” barátunkon és reménykedve mielőbbi felépülésében vissza is engedtük a tó vizébe.

Itt pedig a másik kettő éjszakai látogató:

Azt is szeretném azért elmondani, hogy sok olyan 8-10 kilós példányt is fogtunk, melyről nem készült kép, főleg az esőzés miatt. Én például 7-8 darab 10 kilogramm feletti pontyot fogtam, de csak 5-ről van fényképes bizonyíték és Dani helyzete sem különb ennél, csak annyiban más, hogy Ő több halat fogott nálam. A következő nap is nagyjából úgy telt, mint az előző, Dani nappal fogta inkább a halakat, én pedig este.

Este 6-kor viszont volt egy kapásom, melyet végül Dani intézett, mivel én pont vécéztem, mikor visszaértem, már partközelben volt a hal, mondtam Daninak, hogyha szeretné, akkor csinálja Ő végig. Végül így lett egy amolyan közös halunk, amely a túránk legnagyobbja is volt a maga 14,2 kilogrammjával, mindketten lefényképezkedtünk vele és engedtük is vissza.

Én még éjszaka fogtam pár pontyot, aztán másnap reggel Daninak volt még egy-két fogása, de aztán kezdtünk is pakolni, mert sajnos szólított a munka.

Összességében jó kis szezonkezdő horgászat volt, igaz az időjárás nem kedvezett nekünk annyira, de szerintem teljesen elégedettek lehetünk, azt kaptuk, amire számítottunk. A bajszosok még mindig szeretik a CFB Krill-t, ami tavaly nyár óta a favoritom. A túránkról készült pörgős videóval búcsúznék Tőletek, melyet, ha a YouTube nem játszik le (szerzői jogok…), akkor a Vimeo-n tudjátok megnézni. Mindenkinek sikeres esztendőt és jó horgászatokat kívánok!

Nyerges Balázs

Carp Friend Baits Team - Barátságban a halakkal