Kedves Olvasó! Jelen írásomnak ihletet adott, hogy a horgászaton belül sikerült egy olyan célt elérnem, ami a tudatos, kemény munkámnak a gyümölcse. Pontyhorgász életemet arra áldozom, hogy Magyarország egyik legnagyobb, és legnehezebb kavicsbányatavát próbálom megfejteni, és a benne lévő kincsekhez közelebb kerülni. Ez sokszor nem kecsegtet kiemelkedő eredménnyel, de ha az ember kitartó, és türelmes, akkor felejthetetlen élményekben lehet része. Ebben a cikkemben be szeretném mutatni, hogyan kezdtem a bojlis horgászatot, és egyben a legutolsó túrámról szeretnék élménybeszámolót tartani.

Pusztán a szerencsének, és szüleimnek köszönhető, hogy a horgászatot, még kiskölyök koromban a Gyékényesi kavicsbányatavon kezdhettem. Már kisgyermek koromban is lenyűgözött a tó kristálytiszta vize, valamint hihetetlen mélységei. Körülbelül 4-5 éves lehettem, mikor édesapám először adta a kezembe a matchbotot, hogy egy 2kg körüli pontyot fáraszthassak. Szerintem ez volt az a pillanat, amikor örökre megfertőződtem. Később egyre nagyobb halakat szerettem volna fogni, azon belül is a pontyok voltak a célalanyok. A bojlival való első találkozásom nem volt túl szívélyes. Egy olyan vízen kezdtem meg a bojlis horgászatot 12-13 évesen, ami véleményem szerint az ország egyik legnehezebb tava. Mivel még túl fiatal és türelmetlen voltam ahhoz, hogy akár napokat üljek egyhelyben kapás nélkül, ezért inkább a kukoricával és a tigrismogyoróval történő horgászatot választottam. A történet innentől egyszerű: annyi kispontyot fogtam 2-7 kg között, hogy beleuntam ebbe a horgászstílusba, valamint voltak emberek (későbbi barátok), akik inspiráltak és segítséget nyújtottak ahhoz, hogy én is bojlis horgásszá váljak. Ezúton is szeretném megköszönni az évek folyamán nyújtott rengeteg segítséget Kápolna Lászlónak és Boti Józsefnek. Utána természetesen jött az az ember az életemben, aki látta bennem a szenvedélyt a horgászat iránt és a minőségre való törekvést. Ő nem más, mint Horváth Csaba, a Carp Friend Baits tulajdonosa. Ettől kezdve kezdtem el kisebb nagyobb sikereket elérni a bojlival történő horgászat során.

Kezdeti sikerek immáron CFB csalikkal

Túrák túrákat, nyarak nyarakat követtek, próbáltam mindent magamba szívni, amit a bojliról, valamint a helyi adottságokról tudni kell. Véleményem szerint a csali, a szerelék, valamint a helykeresés hármasa a siker titka. Fejlődésem közben sok új barátra tettem szert, Horváth Dani barátomtól szintén nagyon sok dolgot tanultam, nem csak a horgászatban. Az idei nyári túrámra is rendhagyó módon ő kísért el, jó pár éve segítő társam, mindenben egymásnak asszisztálunk a horgászat alatt. A peca július végén kezdődött. Akkorra már túl voltunk egypár horgászaton, de a kívánt eredményt még egyikünk sem érte el. A hely kiválasztását is ahhoz igazítottuk, hogy a nyári hónapok alatt, szerintünk hol tartózkodik a nagyobb halak zöme. Fontosnak tartom megemlíteni, hogy egy hosszú horgászatnak mindenképp kellő felkészültséggel induljunk neki. A helyre való megérkezésünk, valamint a tábor felállítása után, a meder részletes feltérképezése az első. A vízen töltött idő sosem lehet elég. Ha kell, órákat töltök el a csónakban, hogy megtaláljam azokat a púpokat, amiken véleményem szerint a pontyok táplálkoznak.

Botok a helyükön

Már szürkület volt, mire az utolsó bot is a helyére került. Kezdésként különböző csalikkal, különböző mélységeket vallattunk. Az első pár napban sikerült pár pontyot fognunk 8-12 kg között, de mégse ők voltak azok, akikért a 40 fokban egy árnyéktól mentes placcon ültünk. A Sunshine, illetve a Natur Balaton+ bojlikkal tudtam kapást elérni.

Sunshine kedvelő az éjszakában

A kapások zöme éjszaka volt, reggelig letároltuk a „vendégeket” biztonságosan, legalább 3-4 méter mélységű vízbe.

Éjszakai fények

Natur Balaton kedvelő, gyönyörű színekben pompázva

Szintén a Natur volt a csali, eme szép töves esetében

Van, ami mindennél fontosabb

Ügyelve a részletekre

Várakozásunkkal ellentétben, a napok folyamán a kapások száma alábbhagyott, gondoltuk, megérkeznek a nagytestű halak, viszont arra végképp nem gondoltunk, hogy 4 napig egy mozdításunk sem lesz. Az időt azért eltöltöttük közben, a jó társaságnak köszönhetően, amit Putz Gyula, illetve barátnője Andi nyújtott. Szép lassan letelt az egy hét, kirívó eredmény nélkül, ezért a helyváltoztatás mellett döntöttünk. Messzire nem kellett pakolnunk, mivel csak a szomszéd állásra költöztünk, viszont innen meg tudtuk immár horgászni a kívánt helyeket. Időközben egy erőteljes hidegfront, „frissítő” tört be hazánkba, ennek nagyon örültünk, reméltük, hogy a halak kapókedve javulni fog és persze számunkra is kellemes volt a hűvös levegő. 4 éjszakánk maradt, a medret itt is alaposan feltérképeztük, annak ellenére, hogy a helyet már nagyjából ismertem. Arról még nem ejtettem szót, hogy milyen púpokat keresek, illetve milyen szerelékkel horgászom. A helykeresés során a viszonylag magasra kiemelkedő, 6-7 méter mélységű kiemelkedéseket keresem, és annak a kagylós, meredeken letörő oldalát horgászom meg különböző mélységekben. Szerelékem egyik legfontosabb alkotóeleme a 0,60mm-es előtétzsinór, amiből 20-25 métert használok a kagyló végett. Majd következik egy 150 grammos ólom, amit egy forgókapocs és természetesen az előke követ. Régebben rengeteg típusú szereléket ún. riget kipróbáltam, de tapasztalatom szerint a legegyszerűbb a legjobb. Az új helyen új csalikat vetettem be, az egyik botomon a továbbiakban Green Sea, a másikon pedig a Sunshine-Redarmy 50-50, valamint a Deep Sea World bojlit használtam.

Green Sea kétszerezve, a sok kisebb ponty miatt szükségessé vált a nagy csalik használata

Az első két nap itt is csendesen telt, viszont kapásaink száma lassan növekedni kezdett. A harmadik napon már 8 kapásunk volt. Az első napokban hóember csalit használtam, de be kellett lássam, hogy csak nagy csalival tudom elérni, hogy a 10-14kg közötti pontyok később húzzák el a cuccot, így több ideje maradjon a nagy halnak a csalihoz érni. Tehát felkerültek a dupla 24mm-es csalik. A kapásszám csökkent, viszont a halak mérete nőtt, és aminek külön örültem, hogy a nappali órákban is voltak kapásaink.

Elkezdtem nagyobb halakat fogni, a nagyobb csalinak köszönhetően

Egy azok közül a tükrösök közül, ami már a szebbek közé sorolható

Az utolsó előtti reggelemre ébredtem, ha jól emlékszem az volt a tizenegyedik. Szinte minden egyes hajnalban felkeltem, figyeltem merre mozognak a halak, vártam a kapást. 6 óra lehetett, mikor a napfelkeltében sikerült merítenem egy 11 kilós tükröst. Visszahúztam a botot, majd a reggeli elfogyasztása után ismét sikerült fognunk két darab pontyot 12-14 kg között. Ilyenkor egy kis időre letároljuk a halakat fotózás előtt, amíg újrahúzunk, illetve előkészülünk a fényképezéshez. Miközben az egyik halammal pózoltam a vízben, hirtelen egy „Deja Vu” érzés kapott el. Az egyik botomon kapás volt, erre már volt példa az előző napokban is, hogy éppen fotózás közben volt kapásunk. Csónakba ugrottunk és mentünk a hal fölé. Egy 14 kg-os példány volt a tettes, aki a dupla 24mm-es Green Seanek nem tudott nemet mondani. Akkor még nem gondoltam, hogy a következő kapás lesz az, ami cikkemnek alapot adott. Az a bizonyos állomás a hosszú úton, ami minden pontyhorgász célja, vagy éppen célja volt egyszer. Fél 12-t ütött az óra. Lassú, húzós kapás az alig 20 perce letett Green Seavel csalizott botomra. Csónakkal mentünk rá a halra, ugyanis ez a legbiztonságosabb, illetve a cirka 320 méteres táv sem épp alkalmas a partról történő fárasztáshoz. A hal fölé érve nagy súlyt, illetve komótos mozgást éreztem. Már a túra folyamán több halnál is éreztem ezt, nem szerettem volna magamat tévhitekbe ringatni, de azért örültem volna végre egy kapitális halnak. Körülbelül 10-15 perc alatt felhúztam a halat a víz tetejére, ott már gondoltuk, hogy 15kg feletti lesz. Szákolás pillanatában barátom szavai a következők voltak: „Hát, Marci! Ez 20 feletti!” Én 16-18 kilóra saccoltam a halat, de csak a parti mérlegeléskor szembesültünk azzal, hogy a hatalmas, vastag test, valamint az öreg, ráncos bőr mellé 20,7 kg-os súly dukál.

Az érzés mikor életed eddigi legnagyobb hala van előtted, felbecsülhetetlen

Kellett pár perc, amíg feldolgoztam a történteket. Pár telefon után már nem bírtam az érzelmeimmel, és könnyeimmel küszködve csak álltam, és lepörögtek előttem horgász pályafutásom eddigi sikerei, nehézségei, élményei. Nekem azért számít ilyen sokat ez a hal, és azért írok ilyen részletesen róla, mert egy olyan vízből sikerült kifognom, megannyi várakozás után, amit kevesen tudnak átérezni. Szavak helyett beszéljenek a képek:

A lehető legnagyobb körültekintéssel vigyáztam a halra

Hatalmas has, magas hát, ez az, amiről álmodoztam

Amiért érdemes pontyhorgásznak lenni

Örömömben barátom, Dani is osztozott, köszönöm neki a segítséget ezúton is. Egyetlen kívánságom az maradt, hogy sikerüljön neki is egy nagypontyot fogni. Hiszen Ő is ezért jött, ő is rengeteget tett érte, és ő is megérdemli. Az utolsó éjszakát is felkészülten vártuk, mind a négy bot precízen elhelyezve, ráetetve, az általunk vélt „tuti” helyen. De várakozásainkkal ellentétben az éjszakánk csendesen telt, mindössze egy kisebb példány ébresztett fel minket álmunkból.

Csendélet

Reggel újat húztunk, megejtettük a minimális etetést, ami mindössze 20-30 szem bojliból állt botonként, majd délelőtt 8 óra körül Daninak lett egy nagyon erős, húzós kapása. Felvette a botot, és mielőtt beszálltunk volna a csónakba odaszólt: „Fuss fel a sátramhoz, a bal sarokban van az akciókamera, hozd ki gyorsan!” Ez utólag belegondolva egy nagyon okos döntés volt, mivel egy nem mindennapi fárasztást kaphattunk lencsevégre. A közel egy órás küzdelem végén egy hatalmas tőponty pihent a merítőben. Mikor partot értünk, akkor láttuk meg igazán a hal hatalmas méreteit. Puszta véletlen, hogy Boti Józsi, a halőr, pont akkor járt arra csónakkal. Szóltunk neki, hogy segítsen hitelesíteni a fogást. Mikor a bölcsőbe tettük a halat, akkor világosodtunk meg, hogy ez a tó egyik ismert hala, aki a nyár folyamán most látogatott partra harmadszor (miközben ezeket a sorokat írom, ez a szám már négyre növekedett). Beszéljenek a képek:

Nagyon örülök, hogy barátomnak is megadatott az, amire vágyott. Ugyan nem egy cég bojlijával horgászunk, de a siker, és az öröm is közös.

A hatalmas töves ismét parton, és most kivételesen nappal esett csábul.

Fontosnak tartom, hogy egy ekkora halat egyáltalán ne, vagy csak nagyon rövid ideig vegyük ki a vízből, csupán a mérlegelés idejéig. Minden továbbit a vízben végezzünk, így leredukálhatjuk a sérülés kockázatának esélyét.

Végszóként, úgy gondolom, hogy ez barátom, illetve az én életemnek is eddigi legjobb horgászata volt. 12 napig sültünk kint a 40 fokban, illetve egy elég nagy viharban, de minden percét élveztük, és teljesen megérte. Szeretném megköszönni a csalikat Horváth Csabának, most is kitűnően vizsgáztak, illetve szeretnék még köszönetet mondani Édesanyámnak és Édesapámnak, hogy a hosszú túra során könnyebbé tették a nomád életet, a finom meleg ennivalót, és a hideg üdítőket!

Ezt a túrát nehéz lesz túlszárnyalni, de meg fogjuk próbálni!

Írta: Bocskai Marcell

Képek: Bocskai Marcell, Horváth Dániel